Már eldöntöttem, hogy most vele fogok beszélgetni, sőt már a beszélgetés is megtörtént, mire megnyerte a múlt hetet, de így most mégis azt mondom: íme egy friss interjú a múlt heti nyertessel. A #portré alanya Bechtel Helga, akinek van tetkója - talán pont egy Trump valahol? Ki tudja?
Te és a rajz - hogy kezdődött? Mire, mivel, mikortól, miért?
Kiskoromtól kezdve rajzolok, a kreatív vonalat valószínűleg aputól örököltem. Amíg kicsi voltam, ezt támogatta is a családom, rajzszakkörös voltam, pályázgattam. Nem voltam jó tanuló, inkább jó közepes, és ez volt az egyetlen dolog, amiben kiemelkedhettem. A középiskolai továbbtanulásnál hirtelen ez a támogatás már nem volt olyan határozott sem a tanárok, sem a szüleim részéről, így jó pár évre háttérbe szorult a rajzolás. És elég zűrös gyerek voltam.
Ez nem látszik a rajzokon, sőt. Hogy jött vissza az életedbe? Hol tanultad? Pláne ilyen szintre?
Felvételizem Pécsre a művészetibe, de nem mertem grafikára jelentkezni, mert nem tartották a munkáimat elég precíznek, végül nem is vettek fel. Ruhaipari szakközépben végeztem, tulajdonképpen varrónő lettem érettségivel (ami már egész jó lett). Aztán itt Szekszárdon tanítóképzőt, és nagyjából ekkorra már minden hülyeséget kipróbáltam, amit egy lány megtehet. Itt volt két remek tanárom, Farkas Pál és Adorjáni Endre szobrászművészek, akikhez grafikára és szobrászatra jártam, és nagyon nagy önbizalmat adtak, hogy folytatni kellene ezt a művészi vonalat. Ők biztattak a továbbtanulásra is, a rajz szakra az első féléves tandíjat úgy szedtem össze, hogy egész nyáron nekik dolgoztam a szekszárdi Millecentenáriumi emlékmű részleteinek előkészítésével. Ekkor erőre kapott a fegyelmezett énem, leküzdöttem a hadarós, dadogós beszédemet, és kedvet kaptam a tanuláshoz is. A tanárképző nagy sikerélmény volt nekem, bár technikailag semmi sem adott. Közben nem tudtam persze elhelyezkedni a diplomáimmal, így öt évig egy varrodában dolgoztam, mire végre lett pedagógus állásom, és egy kicsit ki tudtam magam próbálni tanárként is. De ez is rövid ideig tartott.
Kalandos, áldozatos út ez. Nagyon tetszik. Van még?
Elvégeztem még egy magyar nyelv és irodalom bölcsész és tanár szakot Pécsen, aztán a közoktatási vezető lettem a BME-n és 13 éve a közigazgatásban dolgozom, hatósági ügyeket intézek. Ennyi idő alatt a közigazgatás szinte minden szegmensében megfordultam, de mindig a közneveléssel foglalkoztam. Ez a civil része az életemnek. A rajzolás úgy 8 éve jött vissza az életembe, amikor elváltam, és a fiammal önállósítottuk magunkat, és persze fontos része volt annak, hogy újra felépítsem magam, és ez jó terápiának bizonyult.
Min, mire, mivel rajzolsz? Van-e speckó technikád?
A golyóstoll és a papír kezdetben azért volt egyértelmű, mert olcsó volt, aztán rátaláltam erre a nagyon finom hegyű Zebra tollra, és onnan kezdve saját magammal versenyeztem, hogy minél precízebb legyen a rajz. Ezt nagyon szeretem most is, mert koncentrációt és fegyelmezettséget kíván. Egyébként nagyon szeretem a linómetszést, és a férjem bíztat, hogy próbáljam ki a rézkarcot. És szeretném is mindkettőt, csak egyelőre a család és a helyszűke akadályoz ebben. De tervezzük, hogy lesz nagyobb terünk dolgozni, és talán lehet egyszer megint főállás a művészet. Mozdulnom kellene a digitális irányba is, ez is csak idő kérdése.
Mi inspirál?
A belső fantázia, a misztikum, a tudatalatti. Szeretem a romantika korszakát, főleg a Poe világát és a XX. század elejének pszichoanalízissel átitatott misztikusságát, a sci-fit is, mondjuk Bradbury humánus és egyben nyugtalanító világát, de a kortársakat is, mondjuk Dragomán György novelláit. Mindent begyűjtök, ami furán fantasztikus.
Wow. Poe után nagy örömmel látnánk Bradburyt tőled, Dragománt is - meg mindent is. Az adminok egyik kedvence vagy - nem titok. A leguán projektről mondnál pár szót, részletet? (Nagyon szeretem azt a rajzot.)
Jaj, köszi! Tényleg.
Szeretem a sárkányokat, és szívesen rajzolok mindenféle lényeket, keverék alakokat. Nem ez volt az első ötlet. Azt az ismer mémet akartam kifordítani, amelyen egy nagydarab fickót tetovál egy béna tetkós, és a pegazusból valami szárnyas vizilóféle lesz az áldozat hátán. Azt gondoltam Trumpot tetoválja majd egy gyíkfej, és valami ordas konteós szöveget rajzolok a hátára, de aztán úgy éreztem, ez nem férne bele a hétbe. Így fordítottam egyet a poénon. Keresgéltem a Pinteresten egy karakteres gyíkot, és felhasználtam a fejhez, és az épp egy leguán volt. Egyébként rajongok a tetoválásokért.
Van is tetovált mintád? Akár magadon, akár máson esetleg? megjegyzés: én magam televagyok, és még leszek is. full két kar, mellkas, ujjamon is van egy gyűrű. ?
Az egyik unokatesómnak egyszer rajzoltam egy rák horoszkóp tetkót, azt ma is vállalom, és jó helyen készítették el neki, a karján is szép lett. Nekem van négy, de a munkám miatt olyan helyen, ahol nem látszik ki a ruhából (bár ez az utóbbi pár évben már nem probléma) három a hátamon, gyakorlatilag összenőve: egy sárkány, egy női alak a keresztrefeszítést imitáló mozdulattal és egy virág (ez a legrégebbi, 20 éve csináltattam, csak azóta egyszer kapott egy kis plusz festéket), olyasmi, mint egy kissé buja liliom. Mindegyiket magamnak rajzoltam, és nem a realisztikus, hanem inkább vonalas, átírt, dekoratív stílust képviselik.
Mi fontos még az életedben a rajzon kívül? Hobbi, ha jól tudom, gyermekek, stb.
Van egy 17 éves nagy fiam, és egy két éves kislányunk, most pedig szeptemberre várjuk a harmadik gyerkőcöt, aki kisfiú lesz. Én nem vagyok egy olyan "nagyonanya" típus, hogy feláldozzam minden percem, jut idő az olvasásra, rajzolásra is, ha kell, éjszaka. Írogatok, főleg a fióknak, bár kaptam már biztatást olyanoktól, akiknek számít a véleménye, de egy igazi kiállás még várat magára. És van még a sütés, ami szintén egy nagy szerelem, egy párhuzamos univerzumban valószínűleg pék vagyok vagy cukrász.
A gyeremekek is rajzolnak?
A nagy fiam egyáltalán nem, a kislányunk érdeklődő, meglátjuk, mi lesz belőle, rajtunk nem múlna.
Van bármi, amit nem kérdeztem meg, de fontos? Illetve ha valamit üzennél a közösségnek, akkor itt az idő és a hely.
Mivel rajztanár is vagyok, és egy pár évre bele is szagoltam a tanításba általános iskolában, művészetoktatásban és maszek foglalkozásokon is, azt üzenem a még nem aktív csoporttagoknak, hogy ne féljenek rajzolni. A vizuális kultúra nem csak egy töltelék tantárgy a suliban, hanem életünk meghatározó része, mindent átitat, segít tájékozódni, segít tanulni, választani, dönteni, és aki egyszer elkezd alkotni, az máshogy kezdi nézni a világot. Szóval rajzoljatok!
Reméljük Ti is kedvet kaptatok ezután az interjú után a rajzoláshoz, ebben pedig tökéletes társra lelhettek az Adobe, és Wacom termékekben!
Ha pedig még több kiváló alkotással szeretnétek találkozni, akkor figyelmetekbe ajánljuk a szoftver.hu által szponzorált Hetirajz csoport kiállítását a pécsváradi várban. Várunk mindenkit nagy szeretettel! A kapcsolódó cikkünket itt találjátok.
(Facebook - HetiRajz Privát csoport)
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.