Szántói Krisztián a beszélgetőpartnerem, aki nagy kedvvel, részletességgel és őszintén mesélt - sokat magáról és a pálya nehézségeiről, szépségeiről.
A múlt heti portréból Helga a feleséged, jól tudom?
Igen, Helga a feleségem, 4 éve vagyunk együtt.
Együtt is szoktatok rajzolni?
Nem jellemző. Egyrészt technikai oka van, a kislányunkra kell egyikünknek figyelni, illetve kis lakásban élünk, egyszerre nincs annyi csendes zug. Azt hiszem mindkettőnk igényli ilyenkor a zavartalan környezetet, csendet, esetleg fülhallgatón mehet mellette a zene. Nagyon nehezen tudok fókuszálni. Barátom ajánlotta, hogy használjam a műtermét, ha nincs ott, de nem használtam ki ezt a lehetőséget, pedig jó lenne egy saját "birodalom". Egy műteremnek az lenne az egyik értelme, hogy ne kelljen semmit elpakolni a munka végeztével, ne zavarja más a köreimet.
Számomra magánügy az alkotás folyamata, nem tartozik másra, hogy készül, hogy építkezek, esetleg szétrobbanok a feszültségtől, sírva örjöngök, gyötrődök, vagy éppen a kisujjamból kirázom, nem akarom, hogy ezt más lássa, aggódjon, idegesítsek vele másokat. Tipikusan az az ember vagyok, aki nem szereti rajzolás közben, ha a háta mögött állnak. Persze itthon kikérdezzük egymás véleményét, látjuk félkészen is a képet.
Értem. Hogy kezdődött: te és a rajz?
Még bennem maradt pár gondolat, de írok a kezdetekről is. Akik ismerik a munkáim, talán azt gondolják, hogy mindent a kisujjamból kirázok, de sokszor repkednek az összegyűrt lapok. Mindig ámulok, amikor másoknak az alkotás egy meditatív, kellemes, építkezős folyamat, nekem küzdelem, kihívás. Amikor nincs meg az ötlet, azért vagyok feszült, ha megvan az ötlet, mély benyomás, egy érzelmi löket, akkor meg az feszít, hogy végre a lapon lássam. Ott van rajtam az egész művészettörténet, illusztrációs ismeretanyag terhe, hogy mit csináltak mások, milyen magasságokat értek el. Ebből kiderül, hogy sokszor meginog az önbizalmam. Minél jobb szeretnék lenni. Szeretem, ha egyszerű és szép rajzot tudok csinálni (kevéssel sokat mondani, érzelmeket, hangulatot sűríteni akár pár vonalba is).
Régen mindenáron ragaszkodtam Szalay Lajos alkotásmódjához, hogy szinte egyszerre szülessen a gondolat, és a rajz, ösztönösen, intuitív módon, stilizálva, belső világon átszűrve rajzolni, előrajzolás, vázlatok nélkül. Vagy sikerül a rajz, vagy nem. Most takarékosabb lettem az energiáimmal, megtanultam akár gépen is fejleszteni egy-egy vázlatot. De mindig óvatosan kell bánni a vázlatokkal, maradjon még valami bizonytalan tényező, feszültség, ahogy mások mondták már: nem szabad egyszerre elsütni az összes patront.
Jó lenne megélni az illusztrálásból, de amikor csak nem akar jönni a siker, csak nem kapok munkát, hiába jelentkezek be egy kiadóhoz, az első gondolatom mindig is az, hogy akkor biztos nem vagyok elég jó, friss, pedig sok-sok egyéb ok is lehet a háttérben. / Sümegen nőttem fel, apám a helyi általános iskolában rajzot és biológiát tanított felsőben, így mindenki korán a rajzolás felé terelt, pályázatokkal unszolt (amit nem szerettem).
Felsőben jártam apám rajzszakkörére, nagyon jól felkészített különböző technikákra (főleg a linómetszés volt kedvelt), csontvázat is rajzolhattam. Rajzórákon ő a művészettörténeti részt is komolyan vette, nagy diavetítések voltak az óráin. Jól megrakott "zsákkal" mentem felvételizni a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Grafikusnak jelentkeztem, de az ötvösszakra vettek fel. Aztán jött az Iparművészeti Főiskola, egyből felvettek tervezőgrafikára (úgy gondoltam az ötvösséghez nincsenek meg az anyagi feltételek a családban). Többek közt olyan tanároktól tanultam, mint Pálfi György, Felvidéki András, Kiss István, Virágvölgyi Péter.
Közben el kellett jönnöm. Hamarosan folytatom, bocs.
OK! Írok tovább kérdés nélkül is. ? Az Iparon (most MOME) akkor egy átmeneti időszak volt, akkor kezdtek megjelenni a számítógépek. A Vizuális Kommunikáció Tanszéken talán volt egy Silicon Graphics és 2-3 Machintos gép, éppen csak egy impresszió ért, hogy mi az a vektor, mire jók az emelőkarok. Elsőre bekerültem az egyetemre, naivan, éretlenül nem mertem kihasználni a lehetőségeket, és teljesen más irányú volt az érdeklődésem. Éppen Van Gogh, Schiele, Szalay Lajos, Mariscal, Zórád Ernő, stb. lázban égtem, nem nagyon érdekelt a tipográfia, dizájn, gépes tervezés.
A tervezőgrafika klasszikus szépségei miatt jelentkeztem tervezőgrafikusnak. A pécsi középiskolában is ilyen kirakott diákmunkákat követtem szorgalmasan: bélyegtervezés, könyvborítók, lemezborítók, szépen, manuálisan megrajzolt emblémák, ex librisek, illusztrációk, filmes és színházi plakátok. Aztán kikerültem a nagybetűs életbe, és láttam hogy nagyon megváltozott a grafikus fogalma. Nem volt gépem, nem volt telefonom se, mihez értek? Egyértelmű volt, hogy illusztrátorként kell pénzt keresni, a dizájn nem az én világom. Borzalmas ránézni manapság egy grafikusi állásajánlatra. Tényleg egy grafikusnak ennyire komplexen mindenhez kell érteni? Lehet-e ennyi mindent uralni, átlátni, ismerni nem csak felszínesen, főleg a szoftveres, technikai részét?
Maradnék az illusztrációnál. Diploma után fogtam a rajzaim, elindultam budapesti szerkesztőségekbe, kiadókba, hátha valakinek megakad rajta a szeme. Eljutottam Varga Csaba animációs stúdiójába, fantáziát látott bennem, ingyen elvégeztem a fázisrajzolói tanfolyamát, aztán az első nap felmondtam, nem bírtam azt a fajta kötöttséget, hogy rotring cerkával a Simpson család figuráit pauzáljam, ami érthető talán az előzmények után. Aztán a sors Nádai Ferenc tipográfushoz terelt, aki elkezdett mentorálni (hálával gondolok rá). Jöttek a magazin illusztrációk: Boss magazin, Hölgyvilág, Reader's Digest, Figyelő. Könyvet is szerettem volna illusztrálni. 2000-es évektől a gyermekkönyvkiadás élénkülni kezdett, nagyobb rálátás, igény lett a nyugati trendekre.
Kifejezetten a fiatalabb generáció támogatására alakult a GYIE (Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete, azóta megszűnt). Én is tag voltam, hogy legyen némi rálátásom, épüljenek a szakmai kapcsolatok. Hat éven át egy családias vállalkozásban is dolgoztam grafikusként, ott szedtem fel némi gépes ismeretet. Náluk illusztráltam a Profiterol magazint, amibe 6 oldalas képregény adapációkat is rajzoltam. Végül a Móra Kiadónál is kaptam munkát. Komjáthy Z.-Dóka Péter: Betyárvilág c. könyv illusztrációiért az IBBY magyar tagozata az Év Gyermekkönyv Illusztrátora díjjal jutalmazott. A közelmúltban a Gyereklélek magazint illusztráltam. Röviden ennyi kronológiailag a szakmai út.
Wow. Most értem a végére. Nagyon impozáns sztori. Jelenleg milyen munkákon dolgozol? // Ami publikus //
Őszintén? Mostanában a Gyereklélek magazinba illusztráltam, illetve várják a munkáim a Szimpla Design Shopban, oda szoktam vinni dekorált kavicsokat, esztergált, festett, visszakapart fabábukat. Úgy fest a magazin megszűnik a Covid-19 miatt. Másoktól is hallom mennyire rossz a helyzet. Helga meséihez készítek most illusztrációkat, hogy így házaljunk majd kiadóknál. Tulajdonképpen főállásban háztartásbeli vagyok, megfordultak a szerepek, de most szükség lesz itthon rám nagyon, sebet kötözni, bicajjal bevásárolni, gyerekeket ellátni, takarítani, és a többi, fiúnk születik. Gáz, de most ez van. Mindig bizonytalan volt a helyzet, voltak jobb idők, volt amikor biztos állásom is volt, de lényegében nem egy életbiztosítás. Nem tudom mi másba kezdjek, a rajzolással, festéssel foglalkoztam mindig. Még egy ötvös szakmunkás bizonyítványom van ?. Időnként lenne kedvem ahhoz is, jó lenne kert, műhely, műterem.
Megindító és jó az őszinte és mély vonal, ahogy beszélsz. Mindenkit érint a helyzet. Szurkolok. Mire és mivel rajzolsz? Van preferált eszközöd, technikád?
Jobban húzok a manuális technikákhoz, rengeteget fejlődött ezeknek a technikáknak a gépi adaptációja, de még mindíg a mártogatós fémtoll, nádtoll, tus, színesceruzák a kedvenceim. Sokat festettem olajfestékkel a szabadban. Mostanában megszerettem a tűhegyes, fekete ecsetfilceket, azokat jó továbbfejleszteni gépen. A gépi munka főleg akkor jó, ha gyorsan, élesben kell valami, lehet egyszerűen javítani, átforgatni a színeket. A magazin illusztrálásnál, de igazából a könyveknél sem volt sok idő, arra vagyok idomítva, hogy egyszerű módon, gyorsan dolgozzak, de irigyelem, szeretem mostanában nézegetni a szürreális, kidolgozott horror és sci-fi illusztrációkat, igazából vonz a gótikus, borongós világ, jó lenne megtalálni abban is a hangom.
A digitális terepen mit használsz? Hardware és software is érdekel.
Vektoros, flekkes dizájn jellegű megközelítés nem nagyon áll a kezemre. Fontosak a vonalak, átjöjjenek a rezdülések, spontán mozzanatok. Általában kézzel rajzolok, és azt fejlesztem, színezem ki gépben. Adobe Photoshop. Art Rage, ismerkedem a Affinity Photoval. Ez az önkéntes karantén arra volt jó, hogy kicsit jobban beleástam magam, hogy tudok egyedi PS ecseteket készíteni, nagyobb kedvem legyen akár eleve Wacom táblával rajzolni.
Sok saját ecsetet használsz?
Csináltam sajátokat, de netről is töltöttem, vásároltam. Régebben nem bírtam volna ezzel foglalkozni, de praktikus, ha az embernek kevés a helye, drága a papír, festék.
Van aki különösen inspirál?
Vannak nagy kedvenceim, Horst Janssen német grafikus, Nicolas de Crécy képregény rajzoló, magyarok: Szalay Lajos, Zórád Ernő. Festők: Bonnard, Schiele, Kokoschka, stb.. Gyerekkoromtól kezdve imádom az Asterix képregényeket, most meg, ha tehetném megvenném a megjelenő Hellboy képregényeket, zseniálisan egyszerűek, szépek. Sok-sok név van, meg se tudom jegyezni, elalvás előtt szeretek újabb rajzolókat felfedezni, gyűjtögetni a neten. Rengeteg könyvünk, képes albumunk van. Szeretem magam mellett tudni a jó könyveket, forgatni a szép képeskönyveket, illusztrációkat. Szeretem még az illatukat is érezni, az ódon, dohos, régi könyvek szagát, és friss nyomdafesték szagát is. Nem nagyon tudunk utazni, kiállításokat nézni, de így is lehet inspirálódni, belső utazás.
A csoportban van, akinek különösen szereted a munkáit?
Őszintén szólva nem vagyok tisztában a nevekkel. Azt szeretem, ha egy jó ötlet nem csak el van durrogtatva, hanem látszik a törődés a kivitelezésben is, nem csak "heti geg", hanem "heti rajz" is. Sajnos a szakmai szűrőt nem tudom levetkőzni, de tisztában vagyok vele, hogy vannak lelkes amatőrök, fiatal tehetségek is a csoportban. Most már ezt is mérlegelem, amikor nyomok egy lájkot. Nemrég egy röpke kis vendégségben volt nálunk Pásztor Salamon, megdöbbentem, hogy mennyire fiatal, ő is rajzol a csoportban, én nem tudtam ilyen jól rajzolni ennyi idősen. Természetesen lelkes követője vagyok Helgának (most is szóltam este, hogy "akkor nem csinálsz egy rajzot?"). Fontos megemlítenem Bódi Katit a nem szokásos ötleteivel, merengő elmélkedéseivel, paszteles, gépen festett mesevilágával. Kovács Péter, Horog Péter is nagyon jók!
Mi fontos még neked a rajzon és a családon túl? Hobbi?
Egy időben sokat túráztunk, nekiálltunk a Kéktúrának egy társasággal. Szeretem ezt, ebben elfáradni fizikailag, mentálisan feltöltődni, erdők, mezők, hazai tájak, levegő, távlat, természet. Előtte a kutyámmal jártuk a sümegi erdőket. Vittem a fényképezőgépet is. Néhány természetfotóm az Élet és Tudomány lapban is megjelent. Remélem, ha a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, folytatjuk a túrázást.
Büszke apuka - tereled a gyermekeket a rajz irányába?
Reméljük valamit örökölnek, szeretem a gazdag, őszinte, vibráló gyerekrajzokat, igyekszem majd teret adni ennek, csak legyen kedvük hozzá, erőltetni nem szeretném. Nem egy egyszerű világba érkeznek, érkeztek, nagy kihívások várnak mindenkire.
Van bármi, amit üzennél, elmondanál de nem kérdeztem meg?
Örülnék, ha több szakmabeli festő, grafikus, dizájner, rajztanár is kedvet kapna még, hogy rajzoljon ebben a csoportban, bátorítani a laikusokat is, kedvet csinálni mindenkinek a rajzoláshoz, példát mutatni, de nem okítani. Ráférne a vizuális művészetekre az értővé, érdeklődővé tett közeg, mindenkinek szüksége van az önkifejezésre, rajzzal elég jól lehet, én se vagyok egy beszédes típus. Gyertek rajzolni, ötletelni!
Hát szólj nekik! ? mi visszük tovább a kiállítást, reméljük sokan kapnak kedvet. Köszönöm a beszélgetést.
Reméljük Ti is kedvet kaptatok ezután az interjú után a rajzoláshoz, ebben pedig tökéletes társra lelhettek az Adobe, és Wacom termékekben!
Ha pedig még több kiváló alkotással szeretnétek találkozni, akkor figyelmetekbe ajánljuk a szoftver.hu által szponzorált Hetirajz csoport kiállítását a pécsváradi várban. Várunk mindenkit nagy szeretettel! A kapcsolódó cikkünket itt találjátok.
(Facebook - HetiRajz Privát csoport)
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.