Az operációs rendszerek között nincsen valódi kézzel fogható piaci űr, ezért aztán nagyon nehéz betörni erre a piacra. Az asztali rendszerek évtizedek óta ugyanazok, szemléletmódjukkal, felületükkel a célcsoport igényeit tükrözik, és - mivel a “célcsoport” ez esetben minden számítógéppel rendelkező embert jelent - ezúttal egy folyamatosan kiegészülő halmazt kell elképzelnünk. Az igényekre pedig ott a megoldás, a MacOS és a Windows - a maradék néhány százaléknyi felhasználó pedig osztozkodhat valamelyik Linux disztribúción, persze asztali környezetben azok között is meggyőző az Ubuntu fölénye.
Mobil operációs rendszereknél nagyon hasonló a helyzet. Az elmúlt években még volt némi “választék” - a Nokia-féle Symbian a dínók sorsára jutott, a FirefoxOS bevezetése érdeklődés hiányában elmaradt, és volt még sok más próbálkozás is, (talán a legemlékezetesebbek a Tizen és a webOS), de szépen lassan ezek is kipusztultak, mindegy volt, hogy mekkora gyártói kapacitás áll mögöttük. Maradtak a szokásos versenyzők: IOS, Android és a Windows mobile, bár ez utóbbit is inkább csak a gyártó tartja életben, mint a piac.
Egy szó mint száz, ha az ember operációs rendszer fejlesztésére adja a fejét, akkor jól fel kell kötnie a nadrágját, és olyan koncepcióval kell indítania, ami - ha nem is biztos siker - de legalább úgy tud elterjedni, hogy a felhasználók értelmezni tudják majd, hogy miről is van szó.
Jelenleg a Google oldalán pattog a labda, e sorok írásakor is várjuk a bejelentését annak, hogy a keresőóriás asztali operációs rendszert fejleszt. Ezt a legutóbbi nagy dirrel-durral beharangozott sajtótájékoztatójukon - ismét - nem jelentették be. Ellenben egyértelműen szembehelyezkedtek az Apple-lel, és olyan hardvereket mutattak be, amik világosan felvázolják a következő évek piaci trendjeit.
A lehetőség tehát adott, hogy az amúgy bárki által elérhető Android, asztali operációs rendszerré nőjje ki magát.
Korábban már voltak kísérletezések ezzel kapcsolatban, talán a legmesszebb az “OUYA” nevű játékkonzol jutott, ami egy Kickstarter projektből nőtt vállalkozássá, majd tűnt el a süllyesztőben, és nem volt más, mint egy Android rendszer alá állított - akkor erősnek ható - vas. Bár ez a próbálkozás csúnya véget ért, a konzol maga még mindig kelendő cikk a világ piacterein, de érdekes módon nem a megcélzott csoport, a játékosok keresik azt, hanem azok, akik egy erős de apró multimédia centert keresnek - olcsón. De a Google tétlenkedése, és az Android elképesztő népszerűsége ezen kívül is elindított valamit, ennek a legelső nyomát az android-x86.org weboldalon találjuk meg - és végső soron ez az, amiből cikkünk címszereplője, a Remix OS kinőtte magát.
A Remix önmagában egyébként nem egy újkeletű dolog, az aktuális verziója a 3.0-ás, és már a 6.0-ás alaprendszerre a Marshmallow-ra épül. Annak, hogy ez a cikk csak most jelenik meg, az az oka, hogy a Play Store integráció csak mostanában valósult meg maradéktalanul - és mivel véleményem szerint ez a rendszer lelke, eddig a pontig - bár láttam a fejlesztők szándékának a komoly voltát - elég szkeptikusan gondolkoztam ezzel kapcsolatban.
Most viszont, hogy ez az akadály is lehárult, úgy éreztem muszáj egy esélyt adnom ennek a rendszernek is.
Az első lépés a szoftver ISO állományának letöltése. Ezt talán nem kell senkinek sem magyaráznom, a RemixOS hivatalos weboldala, (http://www.jide.com/remixos) egészen egyértelmű irányt mutat, a letöltés oldalon videókkal segítve a telepítést.
Ennek ellenére én már itt megakadtam: a kitömörített ZIP állományban ugyanis van egy USB indítólemezkészítő alkalmazás is, ami a világért sem akarta elhinni, hogy a pendrive-om nagyobb, mint 8GB, így aztán (bár találtam mindenféle időigényes átírogatós megoldást arra, hogy ezt hogyan hidaljam át) inkább a jó öreg Rufus-hoz fordultam, amivel néhány perc alatt sikerült kiírnom a rendszert, és el is indítottam.
Az első indulás nem volt zökkenőmentes: a saját otthoni notebook-om merevlemeze ugyanis éppen az elmúlt időszakban kezdett el köhécselni, és mint kiderült a Remix különösen allergiás a lemezhibákra - de mivel az asztali gépemen tökéletesen elindult, a hiba okára szinte azonnal rájöttem, így később, a megvásárolt új hdd-n simán elindult az új OS.
Némileg utánaolvasva ennek a témának, úgy tűnik, hogy kifejezetten szerencsés vagyok abban, hogy végül is két gépből kettőn el tudtam indítani a rendszert, sajnos sok korszerű gépen egyszerűen képtelenség bootolásra bírni a Remixet, de jobb esetben is elképesztő, akár több órás türelemjáték következik a telepítőmédia behelyezése után. (Utólag, egy virtuális gépen ezt én magam is megtapasztaltam)
Mivel rengeteg felhasználó panaszkodik ugyanerre, a bejelentéseken folyamatosan dolgoznak is a Remix-nél - így, ha esetleg ennek a cikknek a hatására fellelkesülten kudarcba fulladna a telepítés, érdemes néhány hónap múlva újra próbálkozni.
Ha végre elindult a rendszer, akkor viszont már úgy tűnik, nincs nagyobb baj.
Az operációs rendszer normális változatát telepítettem, ezen kívül letölthető még az úgynevezett “Remix Player” is, ez egy játékemulációra kihegyezett verzió, aminek a segítségével Android-ra szánt játékok futtathatóak asztali környezetben: ez egyrészről az egér “tökéletesebb” integrálását nyújtja, másrészt lehetővé teszi az Android-ra szánt játékok billentyűzettel való irányítását.
A normál verzió ezzel szemben inkább irodai környezet, annak minden előnyével: a beépített Google Apps támogatás teljes körű, de van minden más - a mobileszközünkön már megszokott - szolgáltatás is, mint a BsPlayer, a Youtube, de ha éppen Facebook-on chat-elni támadna kedve a felhasználónak, azt is megteheti.
A felhasználói felület kísértetiesen hajaz a Windowséra, de le a kalappal, mert az UI designerek nagyon kitettek magukért. Szubjektív véleményem, de számomra a Remix felülete a “non plus ultra”, a legszebb operációs rendszer, amit valaha láttam, kinézetre az összes általam ismert OS-t kenterbe veri.
Az alapfunkciókra sem lehet panasz, kiválóan működik a multitasking, a fájlkezelő is hozza a Windowsban megszokott formát, és megvan annak az illúziója is, hogy az Android hagyja magát egérrel is irányítani.
Aztán ott a beépített böngésző, a Chrome. A teszt elején ezzel is voltak problémáim, mert bár az OS azonnal felismerte a Wifi-t és csatlakozott is a netre, a böngésző nem működött. Miközben a Google Play simán futott, tehát az internet kapcsolat élt. Aztán egyszerre csak, varázsütés szerűen megjavult, és talán soha nem fog kiderülni, hogy mi okozta a hibát.
Ahogy egyébként észrevettem, driver támogatásban sincs éppen a toppon a rendszer, az asztali gép “drótos” kapcsolatát nem is tudtam működésre bírni, de ami nagyobb baj, nem is találtam olyan beállítást, ahol ezt manuálisan lehetett volna bütykölni.
Mivel az Android már nem Linux, csak amolyan Linux szerű tünemény, így az ottani ismereteimmel sem mentem sokra.
A böngésző hirtelen “megjavulása” egyébként új távlatokat nyitott meg, így a Remixet - az eddigiek alapján - bátran ajánlhatnám otthoni operációs rendszernek, mert működésében olyan sebességgel lepett meg, amit nagyon rég nem tapasztaltam asztali PC-n, funkcionalitásában pedig igazából hozza az alapesetben elvárhatót.
Hogy ezt mégsem teszem meg, annak az az oka, hogy hiába a hármas verziószám, ez a kísérlet még mindig gyerekcipőben jár - és most nem is a már felsorolt telepítési bugokra gondolok, hanem arra, hogy hiába a Play-integráció, az app-ok nem “kezesek” - a szó egyik értelmében sem.
Az imént írtam arról, hogy a kezelőfelület “illúziót” teremt, mégpedig azt hiteti el a felhasználóval, hogy az alapvetően kézmozdulatokra kitalált Android jó barátja az egérnek is. Ez az illúzió kitart szövegszerkesztésnél, táblázatkezelésnél, vagy internetezésnél, de az első telepített, optimalizálatlan app után darabjaira hullik.
Sajnos a húzásra-vonásra kitalált szoftverek használata szó szerint fájó érzést nyújt egérrel. A programok, játékok keretben, kis felbontásban jelennek meg, de tapasztaltam olyat is, hogy a játékmezőn kívüli (tehát a mobileszközön láthatatlan) területen található beúszó objektumok látszódtak a megnyíló ablakon belül itt ott, ezáltal még tovább rontva a felhasználói élményt.
A másik dolog, amit nagyon hiányoltam az a testreszabhatóság.
Vannak ugyan ismerős funkciók, színsémák, háttérképkezelés - de nincsen például tisztességes rendszerkezelés (hogy “neadjisten”, ha nincs internet, akkor kideríthető legyen, hogy miért nincs), kisegítő lehetőségek, és egyszerűen nincs lehetőség a "futtató ablak" és a "beviteli eszközök" emulálásának a manuális beállítására sem. Nem áll szándékomban megmondani, hogy mi lenne elvárható egy ilyen próbálkozástól, de a fejlesztők példát vehetnének például a Wacom gyári driveréről, ahol pontosan definiálható, hogy mely telepített szoftveren hogyan működjön az emuláció.
Egy szó mint száz, rengeteg a hiányosság, ezért nagyon nehéz ítéletet mondani a RemixOS felett.
Ennek ellenére egészen biztos vagyok benne, hogy van a felhasználóknak egy olyan akik számára bőven elegendő az, amit alapesetben nyújt a szoftver, és nem akar és nem is fog varázsolni.
Nekik megfelel a rendszer “úgy, ahogy van”.
Mivel az OS mögött álló cég a Jide Technology Ltd. tudja ezt, ezeknek a felhasználóknak nagyon egyszerű dolguk van: egészen olcsón első osztályú, Remix OS-t futtató géphez juthatnak, ami ráadásul még jól is néz ki.
Ez a Remix Mini, ami egy kb. egér méretű, miniPC, előre telepített RemixOS-el, két USB, egy HDMI és egy Ethernet porttal, beépített Wifi és Bluetooth támogatással - 16 Gb-os háttértárral, mindössze 89 USD-ért.
Ezen kívül létezik egy nagyon szép, Remix-et futtató nagy méretű táblagép is, a Remix Ultra Tablet. Ez már egy komolyabb tudású alternatíva, Tegra 4 processzorral, 11’ inches kijelzővel, 64Gb háttértárral és 2Gb RAM-al szerelve, 300 USD körüli áron, amiben benne van egy hordozható billentyűzet és egy 8100 mA teljesítményű akku is, ami 10 órás folyamatos üzemidőt biztosít. Ezen túl MiraCast támogatás is került bele, így a tábla wifijével bármely Wifi képes kijelzőt másodlagos monitorrá lehet alakítani.
Akik pedig nem akarnak élni ezzel a lehetőséggel, vagy inkább csak kalandvágyból próbálnák ki az Androidot az asztali gépükön, két dolgot tehetnek.
Az első, hogy reménykednek benne, hogy - mint nálam - (majdnem) minden sínen van, és nem lesz gond a telepítéssel, esetleg kivárják az OS 4.0-ás változatát. A másik, hogy keresnek valami stabilabb alternatívát a kalandozásaiknak, mondjuk kipróbálják valamelyik Linux disztribúciót, például az Ubuntu-t.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.