Interjú Bárczy Örssel, a Hey Deer! című animációs film rendezőjével

    21 évesen túl van élete első animációs rövidfilmjén, amivel kivívta a nemzetközi szakma elismerését. Egy fiatal magyar animátorral, Bárczy Örssel beszélgetek.

    - Üdvözöllek Örs! Körülbelül 6 éve foglalkozol 3D grafikával. Volt-e valami „kezdő lökés”, ami miatt ezt a pályát választottad?
    - Szekszárdra jártam az I. Béla Gimnáziumba, ahol évente megrendezésre került a Neumann János Tehetségkutató Verseny, mely egy széles körű grafikai/technikai/automatizálási-hardveres megmérettetés. Itt láttam elsőként, hogyan is épül fel például egy digitális 3D-s kocsi és annak a megmozgatása. Pontosan nem emlékszem, de az a kép nagyon nagy hatással volt rám, mikor két autó versenyzett és valami oknál fogva volt egy karambol is. Persze ez most elég ingerszegénynek hangzik, de maga a technika, és hogy láthattam, hogyan épül fel, nagy hatással volt az elkövetkezendő időkre. Tehát furcsa módon előbb találkoztam a technikával, mint azzal a felismeréssel, hogy mire is lehetne ezt a dolgot konkrétan használni.  
     
    - Ez a technikai érdeklődés maradt meg benned a továbbiakban is?
    - Igen! Elsőként inkább azt tanultam, hogy mik a korlátok (egyébként nincsenek!), és mi mindent lehet megtervezni, megmozgatni és felépíteni 3D-ben. Egészen őszintén szerintem a Hey Deer! volt az első ötlet, ahol a sztori elmesélése vált az elsődleges feladattá, a technika pedig „csak” kiszolgálta a projektet. Úgy gondolom ez a legfontosabb, és örülök, hogy néhány év alatt ideáig eljutottam, amit azért sok mindenkinek köszönhetek, mind az egyetemről, mind a szakmai életből.
     
     
    - Ha már a Hey Deer!-nél tartunk: Mikor született meg a fejedben a kisfilm ötlete, és mennyi ideig tartott az előkészület, mire megkezdődhetett a tényleges munka?
    - Valamikor 2013 nyár végén jutott eszembe az ötlet, és az iskolában (MET Animation BA, Régebben BKF) ősszel a fő feladat egy saját történet fejlesztése volt a látvány és a történet terén. Szóval egy-két hónapig a sztori is fejlődött, miközben kialakult a látvány, ami aztán a tényleges gyártás idején – azaz 2014 őszén – nagymértékben megváltozott, átalakult. Az első néhány hónapban még a sztori fejlesztése ment – storyboard, animatic karakter design stb. – és a tényleges munka 2015 februárjában indult.
     
    - Hmm, akkor tehát az előkészület több ideig tartott, mint maga a 3D-s munka. Rögtön megvolt az egész stáb, hogy mit kivel szeretnél csináltatni, vagy egyedül kezdtél hozzá, és mások később csatlakoztak?
    - Ez egy nagyon jó kérdés, mert néha könnyű elintézni annyival, hogy „hát persze vannak artistok akik rengeteget dolgoznak vele…” de ez nem egészen van így. Ez ugyanis egy iskolai projektnek indult, és az a merész elképzelésünk, hogy 3D-s technikával csináljuk, máris erőteljesen megnehezítette a dolgunkat. Rengeteg technikai probléma adódott ebből, és sok olyan megoldást kellett alkalmaznunk, melyeknek bizonyos területével én sem voltam teljesen tisztában. Diplomamunka révén a költségvetés egészen alacsony, viszont az elvárásaim egészen magasak voltak. Két iskolatársamról tudtam, hogy megvan a szakmai felkészültségük és akaratuk ahhoz, hogy beszálljanak a projektbe, ők lelkesen hozzá is fogtak a modellezéshez. Azonban előre is kellett gondolkodnom, ugyanis nem vagyok gyártásvezető, de azt én is tudom, hogy 5 percnyi karakteranimációt nagy kihívás elkészíteni. Tehát szükségünk volt még animátorokra és riggelőre, meg persze majd később a render miatt is aggódhatunk. Őszinte leszek, kellemesen meglepett a dolog, mikor elkezdtem stábot szervezni a filmhez, mivel akinek csak írtam, kész volt segíteni még úgy is, hogy a fizetség egészen képletes összeg volt. Animátorokkal leveleztem, találkoztam kávézókban, stúdiókban, és mindenkivel sikerült megegyezni oly mértékben, hogy a tényleges gyártásba is be tudtak kapcsolódni. Soha nem kellett egy-egy emberre heteket várni, folyamatosan jöttek be az animált shot-ok. Valahogy úgy alakult, hogy csak magyarokkal dolgoztam, és elképesztően tehetséges emberekkel találkoztam, akiket be tudtam vonni. Azt a lelkesedést, amit a gyártás alatt tapasztaltam, jó lenne valamikor megint átélni.
     
     
    - Kérlek, mesélj egy kicsit a körülményekről. Milyen eszközökkel, hol, hogyan folyt a munka?
    - Szerencsésnek mondhatom magunkat, ugyanis ez a diploma projektünk, így csak és kizárólag ezzel tudtunk foglalkozni hosszú hónapokat, bár ez nem igaz mindenkire az alkotók közül. Alapvetően, otthon vagy az iskolában dolgoztunk, a megbeszélések is mindig vegyes helyeken zajlottak. Ugyanakkor a technikai hátteret figyelembe kellett vennünk, például néhány jelenet nem fért bele 8 vagy 12 GB memóriába, ott tehát alternatív megoldásokat kellett találnunk. Nyilván az animátorok sem a teljes assett-el dolgoztak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha a szarvas bejön az ajtón, és a lapátját a kandallónak támasztja, akkor csak az ajtó-padló-kandalló van a jelenetben. Minden más – mint pl. konyha, falak, ágy stb. – ki van törölve, valójában csak el van tüntetve.
    Voltak persze mindenféle technikai anomáliák, amiken jót derültünk, főleg a szarvas mozgatása során. Nem mindenki volt tapasztalt animátor (én sem), és kicsavarodó végtagoktól kezdve kiugró szemgolyókig mindennel találkoztunk, amiket persze később nem értettünk, hiszen a rig jó volt. A munka abszolút jó hangulatban telt, pedig a határidő végig szorított minket. Hivatalosan hét hetünk volt a karakter animációra, amit végül nyolc hét alatt sikerült teljesítenünk, de megérte az a plusz egy hét. 
    A gyártás mellett kiemelném, hogy nagy segítséget kaptunk a KGB, illetve a  Puppetworks profi stúdióktól, mind tanács mind pedig render erőforrás tekintetében. Azért 7000 képkockát (1080p), kockánként 1-2, vagy néhol 3 óra renderidővel otthon, vagy a suliban nem tudtunk volna kezelni, szóval ezért nagyon hálásak vagyunk Nekik. 
     
     
    - Hogyan képzeled az animáció bemutatását a nagyközönség felé? Milyen médiumokon keresztül szeretnéd bemutatni? 
    - Jelenleg a fő csapásirány a film fesztiválokra küldése, melyben az iskola is segít. El is kél a segítség, mert ez rengeteg munkával jár. A fesztiválok mellett sok online és nyomtatott sajtóban is szeretném megjelentetni, ott viszont már nem az egész filmet, hanem csak az előzetest, sajnos ugyanis a film nem lehet nyilvános, amíg nincs vége a fesztiváloztatásnak. Jelenleg már sikerült is egy két nagyobb helyre bekerülni, a 3DWorld magazin a 201-es lapszámában fog lehozni egy pár oldalas cikket a filmről, melyet többen írtunk, illetve nemrég állapodtam meg az Orosz MagicCG újsággal, hogy ott is publikálhatom a filmet, illetve azt, hogy hogyan készült. Ezek mellett pedig már a CGBros-on több mint 7000-ren látták az előzetest néhány nap alatt, és olyan nagy oldalakra is sikerült már bekerülni, mint a 3DTotal, it’sartmag vagy a howww.com. Örülnék, ha a fesztiváloknak köszönhetően sok helyre eljutna, bízom ugyanis abban is, hogy esetleg néhány mozi műsorra tűzi a filmek előtti műsorsávban. Láttam már rövidfilmre példát, amely eljutott idáig, így nagyon bízom a dologban, de ez még picit várat magára.
     

     
    - Milyen visszajelzéseket kaptál eddig, illetve hosszabb távon mit vársz ettől a projekttől?
    - Több helyre is elküldtük már a trailert, és körülbelül 80-90%-uk jelzett vissza, hogy szívesen kitennék az oldalra, vagy megjelentetnék nyomtatásban. A CGBros-nál például azt szeretnék, ha náluk lenne az online premier, miután a fesztiválokon publikáltuk az alkotást. További magyar és külföldi oldalakról, profi szakemberektől is nagyon pozitív visszajelzések jöttek, tehát igazából már most nagyon elégedett vagyok, és bizakodva várom a fesztiválok visszajelzését és eredményét, mert úgy érzem, onnan még nagyobb dolgok várhatóak.
    Hogy mit várok? A fesztiválokon való részvételek eredményét még megsaccolni sem lehet, mert minden évben más és más tetszik az ottani zsűrinek. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagy hírt fog majd hozni, ha online lesz a film, főleg akkor, ha még jól is sikerülnek a fesztiváloztatások. A trailerrel elért eredmények érzésem szerint magukért beszélnek, mivel pl. a 3DWorld Magazin a legolvasottabb animációs újság jelenleg. Mindent összevetve bizakodóan tekintek a jövőbe, komolyan hiszem ugyanis, hogy egy jó filmet sikerült alkotnunk, melyet Európától az USA-ig értékelni fognak.
     
    - Ennél szebb végszót aligha lehetne írni. Köszönöm szépen, hogy a rendelkezésünkre álltál, és sok sikert kívánok neked a jövőben!
    - Köszönöm a kérdéseket és a lehetőséget, az interjúra! Bárkinek bármilyen további kérdése lenne akkor szívesen állok a rendelkezésére!
     
    A Hey Deer! című animációs rövidfilmről további információk ezen a linken olvashatóak:
     
    Demeter Kornél