Néhanapján az ember kénytelen eltérni a jól megszokott márkáktól. Ha például farkaséhesen, éjszaka a városban M betűs hamburgeres helyett B betűs helyre tér be, vagy ha a nyaralásán az autókölcsönzőben nem nagyon van más, csak Smart.
Esetleg, ha PDF szerkesztőt vásárol, otthonra, és nem akar sem előfizetni, sem túl sokat kiadni a szoftverért.
{"preview_thumbnail":"/wp-content/uploads/2022/migra/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/mzrowSPTuP0.jpg?itok=c9oiV-rx","video_url":"https://youtu.be/mzrowSPTuP0","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":1},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó, autoplaying)."]}
Néhány hónappal ezelőtt megmérettettek a piacon elérhető PDF-kezelő alkalmazások, és a teszt során hatalmas meglepetést okozott az ABBYY megoldása a FineReader. Nem csak azért, mert a FineReader - nosztalgikus módon - egyáltalán nem elérhető előfizetéses konstrukcióban, így a vásárlás esetén itt valóban “örökös” szoftverről beszélhetünk, hanem azért is, mert az nyomtatott (és írott) szöveg felismerés, az OCR terén, magyar nyelven bizony derekasan elnáspángolta a teljes mezőnyt.
Bár többé-kevésbé már korábban is figyelemmel kísértem az ABBYY tevékenységét, megmondom őszintén azon kívül, hogy tisztában voltam vele öreg motoros a PDF kezelés terén, túl sokat nem tudtam sem a FineReader termékvonalról, sem pedig a vállalat többi megoldásáról.
A tesztelés eredményei azonban annyira megleptek, hogy szinte azonnal utánanéztem mind a cégnek, mind az otthoni és vállalati megoldásaiknak, és valamennyire képbe kerültem a termékvonallal kapcsolatban. Éppen ezért a szoftver megjelenése után pár nappal már a kezemben tartottam a FineReader legfrissebb 14-es változatát, hogy aztán néhány heti rendszeres használat után megírjam róla ezt az ismertetőt.
Az ABBYY moszkvai kötődésű cég, de a világ számos országában jelen van. Jelenleg négy nemzetközi főhadiszállással büszkélkedhet (Moszkva, Kijev, München és Milpitas (ez kaliforniában van)), de tart fenn irodát többek között Franciaországban, Cipruson, Kanadában és Japánban is. Alapítója és vezetője David Yang, befektető, és nem mellesleg fizikus-matematikus.
A PDF-kezelő termékvonalon kívül az ABBYY más területeken is ismert, fordítási szolgáltatást is üzemeltet (ABBYY Language Services) - és ehhez kapcsolódóan fejleszti az ABBYY Lingvo intelligens szótárát.Továbbá nagyvállalati, szerver oldali dokumentumkezelő és felügyeleti szoftvereket is fejleszt.
A cég szabadalmait (az OCR rendszert is) licence díjért cserében bárki felhasználhatja a jól dokumentált SDK-in keresztül, így jó eséllyel valamilyen formában már mindegyikünk találkozhatott azokkal.
A program mérete nagyon barátságos, mindössze 400 Mb, így a letöltése nem vesz egy kávészünetnél több időt igénybe, és a telepítés során sem kérdez semmi olyasmit, ami akár egy laikus számára is gondot jelentene - egyszerű és érthető, és ami ezután következik, még jobb. A FineReader 14 már az első indítása után meggyőzött arról, hogy nem hiába vártam sokat a szoftvertől. A felület egyszerű és csinos, az interface színei tökéletesre vannak hangolva, az ikonok nagyon mutatósak. A felület - ahogy az el is várható - magyar nyelvű, de nem ezért tökéletes, hanem azért, mert sikerült ezt az egészet úgy megtervezni, hogy abba szinte lehetetlen legyen belekötni.
Ezen a téren sokat változott a helyzet a korábbi verziókhoz képest. Mielőtt azonban leírnám erről a tapasztalataimat, le kell szögezni azt, hogy a FineReader és az Acrobat DC között nem lehet egyértelműen párhuzamot vonni.
Ennek az egyik oka az, hogy ez nem volna igazságos. Az ABBYY teljesen másként határozta meg magában, hogy mit tekint PDF kezelési feladatnak, mint az Adobe, így például a felhőfunkciók teljesen hiányoznak, és továbbra sincs PDF Form kezelés a szoftverben és az is viszonylagos újdonságnak számít (bár már egy ideje azért így van), hogy a felismert PDF-ek egy kattintással kiexportálhatóak XLSX és DOCX formátumokba is.
Az ABBYY ugyanis nem egy csomagban kínál mindent, és nem akar kiskirály lenni a PDF-kezelő megoldások között: nagyon markánsan (és szerintem nagyon szimpatikusan) arra törekszik, hogy a prémium dokumentumkezelési szolgáltatást nyújtson a piacon a legegyszerűbben - kezelhető formában.
A másik ok, hogy a két szoftver az alapvető szemléletmódjában is eltér egymástól. A ráncfelvarrott Acrobat az Adobe aktuális UI felületének jellegét tükrözi vissza, a lehető legkisebb helyre összegyűjtve a funkciókat és a lehetőségeket, helyet biztosítva ezzel a felhőszolgáltatások és extra funkciók sokaságának, melyek - valljuk be - némileg megzavarják a felhasználói élményt. Az Acrobat DC professzionális szintű használatához bizony komoly tapasztalat szükséges.
Ezzel szemben az FineReader alapvetően nem sokkal kevesebb funkcióját sikerült a piacon egyedülálló módon úgy elhelyezni a szoftverben, hogy nem kell az állandóan a beépített help-et, vagy az internetes tutorialokat bújni: bátran kijelenthetem, hogy a FineReader felületét könnyedén átlátja az egyszeri irodista (vagy az ilyen szoftverrel először találkozó diákmunkás) is.
A FineReader baromi egyszerűnek tűnik. De nem az.
A program egyik újítása, hogy a felső menüsor alapelemeinek tartalma ( tehát a szokásos: Fájl, Szerkesztés, Nézet, Eszközök, Súgó menük alatti felsorolás) folyamatosan változik, attól függően, hogy éppen mivel foglalkozunk, így ha valakinek erre áll rá a keze, - mert mondjuk ismeri a szoftver régebbi változatát-, mindig meg fogja találni a számítását, ugyanakkor ide, a “motorháztető alá” nem nagyon rejtenek olyan funkciót, ami egyébként valamiféle ikon (vagy ikoncsoport) formájában amúgy ne volna elérhető magán a munkaterületen is.
Ez az oka annak, hogy a felhasználóknak nem kell össze-vissza kattintgatnia, könnyedén tervezheti meg és építheti fel a munkamenetéhez szükséges lépéseket akkor is, ha korábban még soha nem látták a FineReader felületét. Ugyanaz a funkció néha több helyen is elérhető, a program moduláris felépítésének köszönhetően, bárhonnan - ahol annak van értelme - meghívható, futtatható. Ha mindez nem lenne elég, a különböző modulok különböző ablakokban futnak, így párhuzamosan számtalan feladatot el lehet végezni a szoftverrel.
A startvonal minden esetben a FineReader kezdőlapja (indításkor ez az első képernyő, ami fogad minket), ahonnan az egyes modulok, mint a szkennelés, a konvertálás vagy éppen az OCR azonnal indíthatóak, és ahol az “Eszközök” menüpontban - ami valódi kincs(ek)et rejt - a program extra szolgáltatásai egy helyről elérhetőek.
Éppen ezért ABBYY FineReader 14-et talán úgy a legegyszerűbb elképzelni, mint egy terebélyes fát, ami minden szolgáltatás futtatásakor új ágat hajt, de a kiindulópont (ez a bizonyos kezdőlap) mindig stabil helyen marad.
Az alapfunkciókon túl egy maroknyi munkánkat megkönnyítő alkalmazás is található itt, mint a “Screenshot Reader”, azaz képernyőrészlet lopó alkalmazás, és itt van lehetőség olyan kiegészítő szolgáltatások futtatására is, mint a dokumentumok összehasonlítása (WOW, közvetlenül a szkenner bementről, OCR szolgáltatással), de a szoftver egyik legnagyszerűbb szolgáltatása, a HOT FOLDER is itt foglal helyet.
A Screenshot Reader
Hatalmas pacsi az ABBYY fejlesztőinek, amiért felismerték, hogy ennek a funkciónak ebben a formában igenis van létjogosultsága. Annak idején először az Evernote funkciójaként találkoztam ehhez hasonló megoldással: lényegében arról van szó, hogy a szoftver saját képernyőrögzítőalkalmazást üzemeltet, és saját “szájíze” szerint értelmezi a rögzített adatot illetve az képernyőmentés módját, ezáltal sokkal gyorsabban és okosabban képes azt hasznosítani.
Ebben az esetben gyakorlatilag képes azonnal felismerni és értelmezi a vágólapra került adatot, majd OCR szerkesztőfelületre ( Word-be, excelbe, e-mailbe stb...) küldeni azt. Mindezt egy szempillantás alatt, közvetlenül a szoftverből lehet megtenni, képernyőre, képernyőrészletre vagy akár aktív ablakra. Lehetőség nyílik “időzített” képernyőmentésre is, így, azok akik egy képernyővel dolgoznak, szépen lezárhatják a felesleges ablakokat, mielőtt a képzeletbeli “expozíció” megtörténne.
A rögzített tartalom ezután kerül a kiválasztott feldolgozó folyamatba, ahol OCR esetén azonnal meg is történik a karakterfelismerés, és lehet tovább dolgozni a dokumentummal.
Apropó, OCR.
Bár a funkciók felsorolása így megszakad, nem állom meg szó nélkül, hogy ismét méltassam egy keveset a program ezen részét. A szövegfelismerés ugyanis gyakorlatilag hibátlan. A FineReader könnyedén megbirkózik az internetről letöltött különböző dokumentumokkal, régi újságcikkekkel, legyenek azok bármilyen faramuci betűtípussal is szedve: mindezt pedig gyorsan teszi.
Kíváncsiságból jónéhány dokumentumot felismertettünk párhuzamosan az ABBYY és az Adobe megoldásával, és - bár ez nem túl nagy meglepetés - a két termék fej-fej mellett haladt: ugyanúgy beolvasták és értelmezték az irodában keletkező számlákat, leveleket, névjegyeket, mint a régebbi és az újabb újságcikkeket Ám azt vettük észre, hogy minél inkább visszafelé haladtunk az időben, úgy került hátrányba az Acrobat DC.
((A vízválasztó az 1848-as forradalmi kiáltvány, a 12 pont nagy felbontású, 1478 x 1200 képpontos, 250 kb-os, beszkennelt képének előbb normál PDF-é, majd a szerkeszthető megnyitásával együtt szövegfelismert PDF-é alakítása 3 kattintással és nem egészen 20 másodperc munkával megoldható.)) Ugyanez Acrobattal, 17 másodperc körüli munka (ugyanennyi kattintással), ugyanakkor a végeredmény nagyságrendekkel pontosabb lett az ABBYY esetében.
Az persze igaz, hogy az egykori röplap betűtípusával mindkét PDF konverternek meggyűlt a baja: az eredeti “Mit kíván a magyar nemzet.” szöveg felismerésekor mind az ABBYY, mind az Acrobat hibázott, ám míg az ABBYY feldolgozó motorja egyetlen hibával a “Mit kivan a magyar nemzet.” - re változtatta a feliratot, az Acrobat valami egészen furcsa dolgot művelt: bár látszólag nem hibázott (a villámnézet vektoros felismerője a karaktereket jól jelenítette meg, ha a megjelenített betűtípus vágólapra másoltam (vagy megpróbáltam megváltoztatni), a felirat már egészen másként festett, egészen pontosan ezt láttam: “Itllt kl,án a ma1yar nemzet.”
A hiba oka talán a szövegfeldolgozás eltérő módjában keresendő, hiszen itt az Acrobat alighanem a sebesség optimalizálása érdekében támaszkodik a Document Cloud felhőszolgáltatásaira, és talán az Adobe Typekit karakter adatbázisára is, míg az ABBYY régimódi ilyen szempontból, de őszintén szólva semmiféle magyarázatot nem találtam erre a kirívó különbségre, és az igazsághoz azt is illik megemlíteni, hogy nagy valószínűséggel ez a jelenség normál, irodai vagy otthoni felhasználás során talán soha nem ismétlődik meg.
A szövegfelismerő funkcióhoz tartozó OCR szerkesztő egyébként is megér egy külön bekezdést, ugyanis talán ez az a része a szoftvernek, ahol a leg-szembeötlőbb a különbség az ABBYY és más gyártók megoldási között.
Itt a megszokott szövegszerkesztő szerű nézet helyett egy osztott, három ablakos elrendezésben látható a szövegfelismert dokumentum. Balra a vektoros előnézet, jobbra a felismert szöveg látható, ez utóbbin jól látható kék kiemeléssel mutatja a program, ha valamiben nem biztos. Ezek nem feltétlenül hibák, inkább csak figyelmeztetések: ha két karakter például összefolyik a beszkennelt dokumentumban, a FineReader felismeri azokat, és megjelöli számunkra, ellenőrizendőként a végeredményt.
A képernyő alsó részén pedig az eredeti dokumentum látható. A három ablakos elrendezés hátránya, hogy nem lehet teljes képernyőn dolgozni a dokumentummal: ennek elkerülésére a blokkok szabadon átméretezhetőek, akár teljesen el is tüntethetőek a képernyőről.
A felső ikonsor (itt, és a program minden elérhető funkciója alatt) a szerkesztő funkciókat gyűjti egybe. Ezek javarészt a szokásosak, például szövegszerkesztőbe lehet küldeni a felismert dokumentumot, vagy nagyítani és kicsinyíteni lehet a képernyő tartalmát. Aki már dolgozott PDF kezelő megoldásokkal, ismeri ezeket.
Ami kiemelésre méltó ezek közül a funkciók közül, az a “Képszerkesztés” menüpont, amivel amolyan Lightroom szerűen lehet szerkeszteni az eredeti dokumentumot, hogy az optimalizálva legyen a karakterfelismeréshez. Ennek a kezelése annyira egyszerű, hogy az már szinte fáj: rákattintva a menüpontra, megjelenik az eredeti dokumentum, jobb oldalán egy speciális menüsorral, aminek a menüpontjaira kattintva érthetően össze van foglalva egy-egy mondatban az, hogy az adott menüpont mit takar, és miben fog segíteni a továbbiakban.
Dokumentumok összehasonlítása
Persze, ez a funkció sem hiányozhat a FineReader-ből. Két ablakban, két tetszőleges dokumentumot lehet megnyitni, hogy aztán az azok közötti eltéréseket egy speciális, erre megformált menü segítségével pontról pontra végig lehessen venni.
A két ablak átméretezhető, és - több oldalas dokumentumok esetén - párhuzamosan vagy külön-külön is görgethető, így olyan dokumentumok összehasonlítására is alkalmas, amikben csak egészen kevés átfedés található.
A nézőke az azonos területeket érintetlenül hagyja, az eltéréseket pedig kiemeli, így az egészen apró különbségek is feltűnnek az összehasonlítás során.
HotFolder (csak a Corporate kiadásban)
A HotFolder az ABBYY legnagyobb durranása, nagyjából az Acrobat DC automatizálásának “szőkenősítése”.
A végletekig leegyszerűsítve a dolgot: arról van szó, hogy a konvertálási, szövegfelismerési feladatokat be lehet tárazni egy speciális feladatütemezőbe, és így nagy mennyiségű manuális, repetatív munkát spórolhatunk meg magunknak.
Ez főként dokumentumok PDF-é (vagy PDF-ből) való átalakítását jelenti, illetve az azokkal kapcsolatos utólagos fájlműveletek szabályozását van lehetőség itt meghatározni.
A legjobb ebben, hogy mindez időzíthető, és ezzel a munkaidőnkhöz alakítható.
Létrehozhatóak egyszeri és ismétlődő “feladatok” is.
Egy számlát vársz e-mailen, amit a beérkezése után azonnal le kellene iktatni egy megfelelő mappába, de a várt levél nem érkezik meg munkaidőben?
Nem gond. Beálítasz egy egyszeri feladatot, ami figyeli a postafiókodat, és ha beérkezik a csatolt dokumentumot a HotFolder átalakítja PDF-be, és lementi a kívánt mappába.
A naponta keletkező több száz dokumentumot kell archiválnod kereshető PDF formátumba? Nem gond. Elég ha beállítasz egy repetatív task-ot a HotFolderbe, ami minden esetben elvégzi helyetted a munkát.
Ráadásul ezekhez a műveletekhez nem kell szoftvermérnöki diploma: a HotFolder varázslója ugyanis játszi könnyedséggel vezet végig a folyamat lépésein, jószerivel elég azt tudnod, hogy hol vannak (vagy honnan várod) a kívánt dokumentumokat, illetve hogy mit szeretnél azokkal csinálni - magának az automatizmusnak a beállítása kevesebb mint egy perc.
Végszóként, a sok szuper dolog után jöjjön egy kis negatívum is. A tesztelés alatt ugyanis kétszer is sikerült beleszaladnom egy sokakat érintő hibába, aminek az az oka, hogy az ABBYY megoldása, mintha kissé túl érzékenyen reagálna bizonyos változásokra a számítógépen.
Az eredmény mindkét esetben a 258-as hibakódot vonta maga után, ami viszont a teljes program újratelepítésével járt.
Az első alkalommal az aktuális Windows 10 “nagy” frissítés lehetett a ludas, és az igazság kedvéért azt el kell mondani, hogy ettől nem csak a FineReader állt a fejére, hiszen még a Microsoft mérnökei is fokozott figyelemre intettek a megjelenésekor.
A második alkalom viszont csak egy “egyszerű” vírusirtó váltás volt: hosszú hezitálás után az otthoni teljes internetvédelmi csomagomat cseréltem egy ingyenes megoldásra, és ez is kiütötte a FineReadert.
Érdekes módon a saját beállítások mindkét esetben megmaradtak az újratelepítés után, de a helyzet ettől függetlenül bosszantó volt, ráadásul olyan jellegű hiba ez, aminek a kiváltó oka gyakorlatilag minden nap, sőt, napjában többször is előfordulhat egy átlagos otthoni vagy irodai gépen, ezért ezzel sürgősen illene valamiféle szervízcsomagot kiadnia az ABBYY-nak.
Ettől a jelenségtől függetlenül az elmúlt néhány héten nagyon megszerettem a FineReadert. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire kezes és barátságos szoftver, biztos vagyok benne, hogy mind a funkciók összeválogatását, mind a felhasználói felület megtervezését rengeteg gondos munka előzte meg a fejlesztés előtt. Ritka az ennyire az átlagfelhasználóra szabott, átgondolt szoftver.
Ha megvásárolod (vagy kipróbálod - ezt 15 napig ingyen megteheted) biztos lehetsz benne, hogy egy olyan alternatívát fogsz a gépedre telepíteni a jelenlegi PDF szerkesztő alkalmazásod helyett, amit az eddig ismereteiddel is el fogsz tudni kezelgetni a továbbiakban, és ami úgy taníttatja meg veled saját magát, hogy azt közben észre sem fogod venni.
Napjaink agyonbonyolított szoftverkínálatában az ABBYY FineReader 14 nem csak egy üdítő folt, hanem egy kitűnő példa arra is, mennyire sokféleképpen lehet tökéleteset alkotni.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.