Elsõ lépésként ismerkedjünk kicsit a munkaterülettel. Ennek hiányában sok kérdés merülhet fel a segédlet olvasása közben. Az InDesign indulásakor a default (a magyar verzióban is ugyanez a neve) beállítás elég szegényes eszközkészletet bocsát rendelkezésünkre, ami egy egyszeri próbálkozáshoz kiváló, de a komolyabb munkához kevésnek bizonyulhat.
Persze ezen könnyen segíthetünk a kívánt panelek kinyitogatásával, amelyeket az Ablak menüben találhatunk meg. Viszont ha mindet kinyitjuk kiderül, hogy az InDesign legújabb verziójában jóval több eszköz van, mint ami egyáltalán elférhet egy képernyõn.
Természetesen nem kötelezõ ezek mindegyikét a munkaterületre kinyitni, lehetõség van az oldalhoz rögzítve azok függõleges elrendezésére is. Ezután a panelek kiugró menük módjára fognak viselkedni, vagyis nem mindig használják az értékes munkaterületet, hanem csak akkor, ha szükségünk van rájuk. A megnyitott ablakból minden fület külön-külön kihúzhatunk az egér segítségéve,l és azt elhúzva az ablak széléhez el is helyezhetjük egy új, kinyíló panelben.
|Most, hogy már megismerkedtünk munkaterületünk határaival és a módosítások lehetõségeivel, lássuk, hogy lehetne mégis megoldani, hogy munka közben elérjük a lehetõ legtöbb eszközt (amelyek majd mindegyikét elõhívhatjuk billentyûparancsokkal is), és mégis legyen helye a munkaterületen az épp aktuális dokumentumunknak. Elõször is az elsõ lépésben bemutatott módokon állítsunk össze egy olyan jobb és bal oldali panelrendet, amely nekünk leginkább megfelel. Próbáljuk elképzelni, hogy munkánk végzése közben mely eszközökre van egyszerre szükségünk, és melyik milyen logika szerint helyezhetõ a másik mellé. Az egy ablakban több fül elrendezés nyilvánvaló helytakarékos tulajdonságán kívül az a hátránya is megvan, hogy plusz egy kattintás, mire egy másik fülön lévõ eszközt elérünk. Ezért nem érdemes például egy ablakba helyezni az Oldalak ablakot a Bekezdésstílusok ablakkal, mert akár egyszerre is szükségünk lehet mindkettõre egyazon munkafolyamat során.|Az ablakok logikus elrendezése közben azonban kiderül, hogy nem elég a hely, illetve túl sok mindent kell egy ablakba tenni, így van olyan ablak, amelyben 4-5 fül is helyet kap. Annak érdekében, hogy a fontosabb eszközpanelek elérhetõek legyenek, most a színekkel foglalkozókat tegyük egy ablakba (ezek a körvonal/stroke, átlátszóság/transparency, színminta-készlet/swatches, színátmenet/gradient és természetesen a szín/color). Így a színekkel foglalkozó eszközöket nem tudjuk egyszerûen elérni, de minden más panel elhelyezése könnyebbé vált, hiszen több helyünk maradt. |Amint elkészültünk a panelek elrendezésével, mentsük el munkaterületünket (workspace) az Ablak > Munkaterület > Munkaterület mentése menüponttal. Ekkor azonban vigyázzunk a következõre. Munkaterületünknek az elmentéskor az 1-sajat (vagy bármely más) nevet adjuk, de mindenképpen figyeljünk arra, hogy egyessel kezdõdjön és ékezet nélküli legyen az elnevezés. Az egyes számra a késõbbiekben lesz szükség, az ékezet nélküliség pedig azért fontos, mert az elmentett munkaterület egy azonos nevû fájlban tárolódik merevlemezünkön, és az ékezetes fájlnevek néha gondot okozhatnak.
|A színekkel foglalkozó paneleket emeljük ki egyenként a munkaterületre.
|Ezt a munkaterületet is mentsük el 2-szin (vagy egy más, nekünk tetszõ) elnevezéssel, betartva az elõbbi lépésben leírtakat és azt, hogy ez a második, vagyis 2-es számmal ellátott munkaterületünk.|Az, hogy miért kell számmal ellátva elmenteni a munkaterületeket, most lesz fontos. Kattintsunk a Szerkesztés > Billentyûparancsok (Edit > Shortcuts) menüpontra, és a megjelenõ ablakban húzzuk le a gördítõsávot a Munkaterületek pontokhoz.
|Itt most minden munkaterülethez adhatunk saját billentyûparancsot. Kattintsunk a Munkaterület 1/Workspace 1 sorra (ha mentéskor nem adtunk volna számot a munkaterületünknek, akkor nem tudnánk biztosan, melyik sor melyik munkaterület). Az új billentyûparancs mezõbe a kombináció egyszeri lenyomásával a parancs magától beíródik. Legyen ez most a
Ctrl +
F1.
|Mielõtt továbbmennénk, figyeljük meg, hogy az új billentyûparancs mezõ alatt a jelenlegi Hozzárendelés: (nincs hozzárendelve) jelenik meg. Ha kipróbáljuk mondjuk a
Delete gomb egyszeri lenyomását, láthatjuk, hogy az a billentyû a törlésért felelõs a programban.
Ilyenkor vigyázzunk: ha véletlenül másik gombot nyomunk meg, inkább kattintsunk a Mégse gombra és kezdjük a mûveletet elölrõl, mert azt megkeresni, hogy melyik billentyûkombinációt írtuk felül, igencsak nehéz.|A beírt billentyûparancsot a Hozzárendelés gombra kattintva "aktiválhatjuk".
Ismételjük ezt meg a második munkaterülettel is, és utána mentsük el beállításainkat az OK gombbal.|Mostantól a Ctrl + F1 illetve Ctrl + F2 billentyûkombinációk lenyomása a munkaterületünk gyökeres változását okozza. Amint kiadjuk az elsõ parancsot, máris használhatjuk a hagyományos beállításokat, a második utasítással pedig a színeket módosíthatjuk és keresgélhetjük. A módszer természetesen tovább "bonyolítható" külön szövegszerkesztõ, szöveg- és objektumstílus-segítõ munkaterületek létrehozásával. Ennek nagy elõnye, hogy akkorák lehetnek a panelek, amekkorák csak elférnek a képernyõnkön, hiszen nem kell odafigyelnünk a többi panel elrendezésére.|Sokszor elõfordulhat, hogy újra kell telepítenünk gépünket, és esetleg több gépen is végre szeretnénk hajtani ezt a változtatást. Az eszközpanelek beállítgatása azonban hosszadalmas feladat, nem biztos, hogy többször is szeretnénk végigcsinálni. Ez nem is szükséges. A C:/Documents and Settings/Username/Application Data/Adobe/InDesign/Version 4.0/Workspaces helyen merevlemezünkön megtalálhatjuk az elmentett munkaterület-fájljainkat, amelyeket ezután bármelyik InDesign CS2 (nyelvtõl független) programot használó számítógépre felmásolhatunk, és ott ugyanaz az elrendezés fog várni bennünket.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.
