Depresszióval küzdő szakemberek nyíltak meg betegségükről az összefogás jegyében.
“Ha mindenki csak eggyel kevesebb önfényezést osztana meg magáról Twitteren, és helyette mondjuk arra fordítanánk a figyelmet, hogy egy-egy jó szót szóljunk egymáshoz, talán kevésbé éreznénk magunkat mellőzöttnek” - állítja Ben O’Brien, alias Ben the Illustrator, aki szabadúszó grafikusként dolgozik az Egyesült Királyságban.
Ben nyitottsággal kezeli a mentális betegségeket, és azt szeretné, ha mindenki követné a példáját, ugyanis a szabadúszó grafikusok közösségében is nagyon sokan küzdenek depresszióval. 2017-ben készített egy felmérést szakmai körökben, melynek adatai alapján az 1261 válaszadó 79%-a folyamatos önbizalomhiánnyal, szorongással küzd, ezek a problémák pedig karrierjükre is negatív hatással vannak. Ezeknek a kétségbeejtő eredményeknek a hatására Ben és egy csapat szakmabeli úgy döntött, hogy hangot adnak saját félelmeiknek és kétségeiknek, és őszintén beszélnek a depresszióról, valamint az ezzel kapcsolatos tünetekről, melyek sok esetben álmatlanság, függőségek, bipoláris zavar képében kísérik végig az ember mindennapjait. Ben O’Brien mellett Charlene Chua, Tobias Hall, Elle Jackson, Jamie Lawson, Sydney Lovell, Jimi Mackay, Sharmelan Murugiah és Franklin O'Toole is csatlakozott a mozgalomhoz.
Néha nehéz azonosítani, hogy tényleg depresszióval állunk-e szemben, és nem csak egy nehezebb életszakasz gördít elénk akadályokat. Stephen Buckley szakember szerint ha negatív érzelmeink már hosszú ideje kísértenek bennünket, a félelmeink és a szorongásaink azt eredményezik, hogy egyes szituációkat messziről elkerülünk, akkor problémánk jó eséllyel túlmutat egy általános rosszkedvűségen. Ez olyan mellékhatásokkal járhat, mint a folytonos szorongás, kétségbeesés, és annak az érzete, hogy kicsúszik a kezünkből az irányítás, mely sok esetben pánikroham formájában manifesztálódik. Ez befolyással van az életünk minden területére, ezért egyre nehezebb lesz észrevennünk és megélnünk a mindennapok pozitív történéseit. Azok a dolgok, amelyek korábban örömet okoztak, most semlegesek, távol érezzük magunkat az emberektől és nincs előttünk tiszta jövőkép.
“A 20-as éveimben elkövetett öngyilkossági kísérletem után diagnosztizáltak komplex poszttraumás stressz zavarral. Óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy ami történik velem, az nem normális, de van neve, tehát van kiút. Segítség nélkül sosem derült volna fény arra, hogy mi a probléma, de egy szakemberrel felállítottunk egy olyan kezelési tervet, melyből végre megtudtam, min kell dolgoznom azért, hogy jobban legyek” - meséli Sydney Lovell illusztrátor.
Ben O’Brien először tinédzserkorában szembesült depressziójával. A 20-as és 30-as éveit terápiával töltötte, ugyanakkor bevallotta, hogy még a mai napig is tapasztal ilyen periódusokat az életében, melyek gyakran hetekig, akár hónapokig is elhúzódhatnak.
“Az otthoni stúdiómban dolgozom, ami sokat segít, ha éppen nem akarok érintkezni a külvilággal, ennek ellenére nagyon fontos, hogy ne zárkózzunk el. Fontosak az emberi kapcsolatok, mert rájövünk, hogy nem kell a problémáinkkal egyedül megküzdenünk, ha segítséget kérünk” - meséli Ben.
A mentális betegségeknek csak nagyon ritkán van egyetlen egy kiváltó oka. Sőt, néha úgy tűnhet, mintha semmi különös nem történt volna az életünkben, ami indokolná az állapotunkat. Éppen ezért olyan fontos, hogy szakemberre bízzuk magunkat, aki a probléma gyökerét megtalálva segíthet nekünk túllépni a nehézségeken.
“Tapasztalataim szerint azok, akik művészettel foglalkoznak, sokkal hajlamosabbak befordulni. Gyakran vagyunk egyedül, hiszen egyedül is dolgozunk, néha már egészségtelen mértékben zárjuk el magunkat a külvilágtól. Sokan ezt úgy is élik meg, hogy amíg nem szenvednek eléggé, addig a munkájuk sem lehet teljes, persze ez nonszensz. Szerencsére azt látom, hogy ez a gondolkodásmód kezd megváltozni, de még így is nagyon sokan kerülünk olyan helyzetbe, amiből látszólag nincs kiút” - mondta el Jamie Lawson kanadai grafikus.
Az otthoni munka, az éjszakába nyúló projektek és a fizetéssel kapcsolatos hullámvölgyek rendkívüli stresszel járnak. Ez a körforgás bárkire negatív hatással lehet, és akkor még nem is beszéltünk önmagunk promózásáról, ami egy introvertált személyiségnek külön kihívást jelent. Persze erre kiváló lehetőséget nyújtanak a különböző social media platformok, ugyanakkor ha éppen kevésbé erezzük magunkat eredményesnek, akkor nehezen birkózunk majd meg azzal, hogy esetleg mások a sikereikről posztolnak.
Jimi Mackay illusztrátor és designer is időről-időre megküzd a saját démonjaival.
“Kreatív személyiségként én is túl sok időt töltök a gondolataimba merülve. Belül folyamatosan jegyzetelek, figyelek és analizálok, miközben állandóan új ötleteket próbálok kicsikarni magamból. Nem könnyű kikapcsolni.”
A cikkben felszólaló grafikusok és digitális művészek mind egyetértenek abban, hogy az apró életmódbeli változások már nagyban segíthetik az állapotjavulást: kis lépésekben haladva, folyamatosan realizálva a nap pozitív eseményeit, az elért sikereket és a legyőzött akadályokat. Amikor tudomásul veszed, hogy mi történik benned, az az első lépés a gyógyulás útján, nyitottnak kell lenned a segítség befogadására, nem szabad ignorálni a tüneteket, a betegséget és a tomboló érzelmeket. Ha egy szakembernek nehezen nyílsz meg, keresd fel egy barátodat vagy rokonodat, bárkit, akihez bizalommal fordulhatsz. Ez kezdetben óriási segítség lehet, mely után a terápia is könnyebben kezdődhet meg.
“Még ha úgy is érzed, hogy a társadalom azt kívánja, hogy temesd el a problémáidat, ne tedd, hiszen ez nem fog segíteni. Nem vagy őrült és gyenge sem, ha beszélsz róla és segítséget kérsz. Nincsen reménytelen helyzet” - mondta el Charlene Chua kanadai illusztrátor.
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as, vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.