Hosszú idő telt el azóta, hogy a Venyera-szondák – áthatolva a Vénusz vastag légkörén – szinte a pokolból közvetítették első képeiket: 90 atmoszféra nyomás, 450-500 Celsius-fok, kénsavas eső, (amely csak a nagy hőség miatt nem ér le a talajig), mindenütt egykor aktív vulkánok kalderái... Ilyen bolygón kellett 1982-ben sima leszállást végrehajtania a Venyera-13 és -14 űrszondáknak, amelyeknek a képeit most Don Mitchell feljavította. Az úriember a Microsoft és a Bell Laboratórium nyugalmazott kutatója, aki számítástechnikával és képszerkesztő, képjavító eljárásokkal hosszú évek óta foglalkozik.
Mivel a Vénusz-kutatás iránt egyébként is érdeklődött, adta magát az ötlet, hogy feljavítsa az eredeti felvételeket. Azokon eredetileg ugyanis csak nagy fantáziával lehetett elképzelni a tájat, mivel az alsó légrétegek nagy sűrűségkülönbsége olyan nagy optikai törésmutatót eredményez, aminek következtében mintha halszemoptikával vizsgálnánk a körülöttünk lévő világot. A képjavításban Mitchell nagy segítségére volt Jurij Getkin, a Venyera kameráinak tervezője. A Venyera-13 és -14 után Mitchell a Venyera-9 és -10 képein dolgozik, majd a keringőegység felvételeit akarja új megvilágításba helyezni.
A régi-új képeken végre feltűnik a vénuszi táj. Ilyennek sosem látnánk a nagy törésmutató miatt, ezért, bár furcsa ilyet mondani, a kép nem azt mutatja, amit látnánk, hanem azt, amilyen az valójában. A Venyera-13 képén dombok tűnnek elő, a Venyera-14-en megmutatkozik a kopár táj.
Forrás: Űrvilág
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.