A programozó és a designer két külön faj. Míg az egyik az elmét gyönyörködtető matematikai problémákat oldja meg, a másik a szemet akarja kényeztetni. Egy program elkészítésénél viszont szükség van mindkettejükre, hiszen ma már kevesen vannak olyan őrültek (mint például én), akik szeretik az egyszerű, fekete képernyős zöld szöveget bámulni, amikor egy program fut.
.png)
Szeretjük, ha van egy kezelői felület, ami gyors, reszponzív, nem zsúfolt, és minden ott van benne, ahol kell, méghozzá úgy, hogy pont kézre is álljon.
Persze ahhoz, hogy ez így mind összeálljon, a funkciókat és a látványt egyaránt meg kell tervezni, hogy mi hol legyen, mi mi után mi történjen, hogy a felhasználói élmény a lehető legtermészetesebb módon teljesedjék ki.
Az Adobenak van is erre egy megoldása az Adobe XD (ez Experience Design-t jelent), ami pont erre képes.
Olcsó poén lenne, ha most azzal kezdenék viccelődni, hogy az XD a chat kommunikációban a felhőtlen jókedv jele - de valahol az elnevezés mégis jelzésértékű. Azért, mert ezzel a programmal valóban öröm a munka.
A lehető legváltozatosabb kezelői felületeket lehet vele készíteni, méghozzá mindezt modern, egyszerű és letisztult stílusban.
No persze ilyenkor az is ott bujkál az emberben, hogy azért tesztelni sem ártana majd a prototípusunkat, hogy milyen érzés lehet a felhasználónak, anélkül, hogy a programozó kollégákat ilyen “felesleges” dolgokkal zavarnánk.
Ekkor jön a meghökkenés … mivel nem csak statikus terveket és képeket, hanem interaktálható (élő) gombokat, és egymást követő eseményeket is létrehozhatunk, tényleg csupán pár kattintással.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor készítjük el egy weblapnak, vagy egy okostelefonon futó alkalmazásnak a kezelőfelületét, akkor az oldal különböző állomásait össze tudjuk kötni, hogy modellezhessük, melyik gomb megnyomására mi fog történni.
Mindehhez pedig egy sor kódot sem kell írni, mert a drag ‘n’ drop logikája szerint az adott funkciót csak a megfelelő ablakhoz kell húzni és kiválasztani, hogyan és milyen módon lépjünk tovább. Mindezek után egy kattintás és már fut is a program.
Ha ez így bonyolultnak hangzott, nyugalom: nem az. Először én is megijedtem ezektől az absztrakt koncepcióktól, de az Adobe szerencsére remek angol nyelvű útmutatásokat biztosít, amik segítettek elindulni a grafikus kezelőfelületek tervezésének rögös útján.
Ráadásul mindez pedig platformokon átívelően tud segítséget nyújtani.
Tudvalevő, hogy a grafikusok és dizájnerek általában az Apple MacOS-ét kedvelik, míg a programozók főleg a Windowst és a Linuxot favorizálják. Ez azonban itt nem jelenthet akadályt, hiszen ezeket a dizájn prototípusokat Androidon, iOSen, Windowson és MacOSen is kipróbálhatod.
Így még autentikusabb lesz az élmény tesztelése, méghozzá azé az élménnyé, amit te akarsz átadni.
Mivel az XD része a Creative Cloudnak, így a grafikusok, fotósok és designerek egymás közt sokkal egyszerűbben tudnak egymás közt grafikákat és fotókat megosztani, és mindehhez még csak a programból sem kell kilépni, hiszen a Cloud fülecske ott van, és azzal automatikusan be is tudjuk tölteni azt az adott file-t, amire éppen szükségünk van.
Mindezt pedig megteheted a pendrive ki-be dugdosása és az asztal feletti átkiabálás nélkül. Jól hangzik, nem?
Ha pedig végeztünk, még csak a mentés gombra sem kell nyomni, hiszen a program mindent automatikusan elment a Cloudba, ha úgy akarjuk.
Illetve a munka végén a programozóknak már továbbíthatjuk is a dizájnt, hadd implementálják ők majd be szépen a programba, weblapra, applikációra, videójátékba, stb…
Egy szó mint száz: ha valaki a virtuális térben átélhető szabadság élményre vágyik, ezt feltétlen próbálja ki. Nem fogja megbánni.
.png)
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.