Sokan szeretnek rajzolni, festeni, vagy akár csak alternatív módon irányítani a számítógépüket. Ezekben mi a közös? Az, hogy a digitális tollak egyre gyakoribbak, elég csak a legújabb iPad-re, vagy a Galaxy Note szériára gondolnunk. De mindennek a technológiának a koronázatlan királya és ősanyja a Wacom.
Először is, mire jó egy digitális toll? Nos, számítógépeken, érintő kijelzőkön egy „tollal” tudunk navigálni. Ez nem nagy újdonság, hiszen már a 200 forintos hagyományos tollak végén is van olyan gumi buborék, amit az érintőkijelző érzékelni tud. Igen ám, de egy Wacom a rajzpadjaival sokkal többre képes.
Először is, pontosabb. Másodszor: sokkal pontosabb. Ez elsőre nem hangzik annyira lényegesnek, de ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb művész, grafikus, vagy illusztrátor számára mennyire fontos a pixelnyi léptékű tökéletesség, akkor igenis lényeges szempont, milyen eszközt használ az ember. Hiszen, ha valaki digitálisan akar festeni, rajzolni, akkor szüksége lesz egy olyan céleszközre, amely megadja neki a lehetőséget arra, hogy a lehető legpontosabban alkosson.
Persze, már hallom is, hogy egyesek azt mondják: egy rajzpad helyett tökéletes az egér is. És ezeknek az embereknek egyszerre van igazuk, és tévednek óriásit. Ahhoz, hogy ez érthető legyen, gondoljunk csak arra, miért nem egy videojáték kontrollerrel vezetünk autót. Hiszen, ha a játékban működik, működőképes lenne az utakon is… Mégis, nem csak arról van szó, csak sokkal kevésbé pontos. Egyszerűen egy analóg pöcök soha nem helyettesítheti a kormánykereket. És ugyanez igaz a digitális rajzpadok esetében is. Persze, technikailag megoldható egérrel dolgozni, de biztos, hogy így akarjuk megoldani?
És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb részhez, vagyis a személyes tapasztalatokhoz. Be kell vallanom, nem használom minden nap a Wacom rajzpadomat. De, amikor használom, akkor az életemet is rábíznám. Több okból is, de az egyik az a pontossága. Bár nekem nem egy high-end, több száz nyomásérzékenységi ponttal rendelkező tabletem van, csak egy belépő kategóriás, de azoknak, akik még soha nem használtak ilyet, elmondhatom: az élmény lenyűgöző. Amint beállítottam a szoftvereket, meg is nyitottam az általam két legtöbbet használt programot: Adobe Photoshop CC és Adobe Ligthromm Classic CC.
Mivel főleg fotózni szoktam, nem vagyok nagy spíler a rajzolás terén, sokáig gyakoroltam vele, de akinek tehetsége is van ehhez, annak merő gyönyörűség. Viszont a képszerkesztésnél már otthon vagyok és mondhatom, teljesen új perspektívákba tudtam helyezni egy-egy képemet, miközben igen nagy pontosságot igénylő feladatokat végeztem. De hogy ne csak a szót szaporítsam, itt az egyik fotóm, ahol szó szerint pixelről pixelre haladtam a színszelekcióval, de ezért a végeredményért abszolút megérte.
Persze, technikailag kivitelezhető ez egy elektronikus mezei rágcsálóval is, de így sokkal gyorsabb és élménydúsabb volt. A nyomásérzékenysége is sokat segített, hiszen sokkal jobban összeolvadtak a fekete-fehér és színes részek, sokkal természetesebb lett tőle minden, még úgy is, hogy nem először használok színszelekciót.
Ami egyértelműen kihívást jelentett, az a fűcsomók korrekciója volt - és itt a nyomásérzékenység egy álom volt. Úgy tudom növelni az ecsetem méretét, hogy minél erősebben nyomom a tollat? Bármit odaadnék érte, ha még nem lenne meg. Elmondhatatlanul sok időt spóroltam meg így, hiszen nem kellett mindig változtatni az ecsetméreten, csak erősebben odanyomni. Ez egyébként szintén állítható, vagyis hogy mennyire legyen érzékeny az eszköz, mennyire akarjuk odanyomni, ami azért jó, mert ami nekem tökéletes, másnak fájdalmasan nehéz lenne. Így viszont testre szabható.
Figyelem: még mindig csak egy alsó kategóriás modellről beszélek, nem a csúcsminőségről. Persze, azoknak, akiknek a munkája minden nap abból áll, hogy dizájnolnak, nem kell bemutatnom, hiszen valószínűleg rendelkeznek egy ilyennel. De, azoknak, akik csak ki akarják próbálni ezt a műfajt, jelzem: nem drága belevágni. Persze, ahogy az ember halad egyre följebb az árkategóriákban, úgy mind többet fog kapni. El tudom képzelni, hogy aki már ebből él, nem nagyon akar visszamenni az olcsóbb, kevésbé pontos, de tökéletesen használható rajzpadokhoz, hiszen a felső kategóriás videojátékok, képregények, illusztrációk és egyéb művészeti alkotások készítésére veszik igénybe. A magamfajta képregény rajongó kockának ennél több azonban nem is kell, és amint rájöttem, hogy hogyan tudom hasznosítani, egyből tökéletes kiegészítője lett a klaviatúra-egér párosomnak.
Szerző: Dián Ákos
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.