2020 - Számmisztikailag is meghatározó ez a szám - nem csoda hát, hogy idén az emberiség nagy dolgokat fog véghez vinni.
Többek között el fogunk téríteni egy kisbolygót (csak úgy szórakozásból, hogy megnézzük, hogy tudunk-e ilyet), elindul az első embereket is szállító magánűrhajó, és úgy tűnik, hogy végre felvesszük a kesztyűt a klímaváltozás ellen is.
Egyszóval mozgalmas, sok áttörést és változást ígérő évnek nézünk elébe. Igaz ez a kreatív iparra is.
A Wacom nem kevés (egyenlőre - psszt! titkos! -) újítást ígért be, és ennek első jövevénye már meg is érkezett: bejelentették a Wacom One terméket, ami nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy visszavágjon a piacon megjelenő kihívóknak egy olcsó, de a cég garantált normáinak megfelelő minőségű alternatívát nyújtva. Bátran mondhatjuk, hogy ez fel fogja forgatni a grafikus táblák piacát - de ebben a cikkben nem elemezgetünk, hanem arra vállalkozunk, hogy áttekintsük, hogy hogyan lett a Wacom az évtizedek során piacvezető grafikai tábla gyártó, és milyen út vezetett addig, amíg úgy nem döntött a cég, hogy előrukkol a One-val.
De hadd ne szaladjak ennyire előre, sőt, inkább révedjünk a múltba. A távoli múltba.
Hihetetlen, de a Wacom már 36 éve itt van velünk, a céget 1983-ban alapították japánban, Ageo városában. Ma már nem itt székel a vállalat, hanem Kazo-ban, egy Tokyo-hoz viszonylag közeli városban, itt áll a Wacom székháza is. De a digitális rajztábla innovációja nem a Wacom nevéhez fűződik, hanem egy másik céghez - de hogy kiéhez, azt egyenlőre még fedje homály, és repüljünk még visszább az időben, minden ötletek őséhez, alighanem a legelső digitális rajztáblához.
Képzelt időgépünk kijelzője 1888-nál áll meg (egy másik misztikus szám!), amikor is egyáltalán felmerült az igény a kézírás digitalizálására. Nem elírás, bizony az első digitális távíró automatát ebben az évben szabadalmaztatta Elisha Gray, és ez már képes volt a kézírást és a tollrajzokat a távíró technológiának köszönhetően több száz kilométer távolságba is eljuttatni - valós időben. Ekkortájt nagyban dult a vadnyugat urbanizációja, és szükség is volt erre a nagyszerű találmányra, amit elsősorban orvosi feljegyzések és banki adatok továbbítására használtak, úgy, hogy a végponton egy drótok segítségével mechanikusan mozgatott toll rajzolta a leadott jeleket. A technológia hiányosságaihoz képest az eszköz hihetetlenül pontos volt.
Talán ez ihlette meg Tom L. Dimond -ot, amikor 1957-ben elkészítette az első, számítógépes kijelzőre kötött digitális tollat.
Ezzel nem grafikai, de még csak nem is tervezési feladatok megvalósítása volt a célja, a készülékét (amit Stylatornak neveztek, nem mellesleg innen a stylus szó)) elsősorban a kézírás tanulmányozására használták. Utódját, az 1963-ban megjelent RAND-ot, már kifejezetten rajzolásra tervezték, és viszonylagos olcsósága okán gyorsan népszerű tudott lenni, és innen már egyenes(?) út vezetett a mai grafikus táblákig.
De mégis, hogyan?
Az első valódi grafikus táblát az Apple készítette el. Illetőleg ez így nem pontos, mert a történet ennél sokkal kacifántosabb (és érdekesebb).
Ekkor már a piacon volt egy nem túl ismert termék, a Summographics cég BitPad-ja, amit látva egy Tod Rungren nevű művész fejéből kipattant, hogy egy projektjéhez használhatna valami hasonló dolgot, ami képes együttműködni az Apple2 számítógépével.
Az almás vállalkozás látott fantáziát a dologban, és a New York Institute of Technology-val közösen kifejlesztette a táblát - amit ráadásul a már emlegetett harmadik cég, az akkor már a digitális kézírás digitalizálással és felismeréssel foglalkozó Summagraphics gyártott le. A történet kacifántossága nem változtat a lényegen: a legelső Apple digitális rajztábla 1979-ben készült el, négy évvel a Wacom megjelenése előtt, Apple Utopia néven.
Az eredményt látva az Apple elbizonytalanodott. Nem nagyon látott fantáziát a konstrukcióban, mivel az egérrel szemben ez a technológia rádióhullámokat is használt, ami zavarta az akkoriban monitorként használt katódcsöves televízió készülékek működését. Az így tapasztalt technológiai összeférhetetlenség pedig a szabványügyi hivatalt zavarta, így végül is az Apple úgy döntött, hogy nem finanszírozza tovább a fejlesztést, és kiszállt a tablet piacról.
Az almás vállalkozás döntésében talán az is közrejátszott, hogy 1983-ban megjelent a termékük kihívója, egy KoalaPad nevű készülék, ami már kifejezetten azért került piacra, mert rajzolásra szánták (ez volt ez első nyomásérzékeny tollal ellátott rajzpad).
A KoalaPad siker lett, aminek a legfőbb oka az volt, hogy - az Apple eszközével szemben ujjmozdulatokkal is lehetett használni (tulajdonképpen ez az eszköz volt a notebookokon használt touchpadok közvetlen őse). Akkora siker, hogy -például- a Commodore64-et alapból támogatja.
Az első Wacom eszköz csak az ezt követő évben, 1984-ben jelent meg a piacon. A WT-460M azonban tudott valamit, amit a Summographics eszközei és a KoalaPad nem: vezeték nélküli toll járt hozzá.
Azt tudni kell, hogy ez a tábla még nem grafikusok számára készült: 1984-ben éppen készülődött a nagy informatikai bumm, cégek tucatjai kapcsolódtak be a computerizációba (a vonatkoztatás végett: három évvel vagyunk az IBM XT megjelenése után) - és ezzel együtt megjelent egy új fogalom is: a CAD.
A cég az első táblájával ezeket az igényeket igyekezett kiszolgálni, és úgymond jókor volt jó helyen: a szegmensben komoly sikereket értek el, hamar ismertek lettek. Ennek a viszonylagos ismertségnek - no meg a folyamatos fejlesztéseknek és szabadalmak köszönhetően meg is vetették a lábukat az akkor még meglehetősen bizonytalan piacon.
Nyilván most felteszitek magatokban a kérdést, hogy miért nem céloztak rögtön a grafikusokra? De ne feledjük, hogy a VGA szabvány (ami megjelenésekor az IBM PS/2 - n 256 színnel és 320x200 pixel felbontással tarolta le a piacot) megjelenése előtt vagyunk jó 3 esztendővel. A technológiai tendenciák már kirajzolódtak, de távolról sem voltak még kristálytiszták. Ugyanakkor a CAD/CAM szektorban elért sikerre alapozva a Wacom előtt számos lehetőség megnyílt és a cég - a google szabadalmi archívuma szerint - szinte minden digitális toll alapú létező és tervezett területre fókuszálva fejlesztett. Ekkoriban született a mai napig használt elektromágneses rezonancián alapuló toll technológia is, ami azóta is szabadalmi védelem alatt áll. Ez az oka annak, hogy a hasonló termékre nem jellemző ezt az amúgy egyszerű de egyben rendkívül precíz, elem nélküli működés.
Így esett, hogy az első időszakában a cég elsősorban a szabadalmaival kereskedett. Az első megvásárolható, licenszelt Wacom technológiát (is) használó termék az 1989-ben debütált GRiDPad volt. Ennek a robosztus szerkezetéhez még vezetékes toll csatlakozott, de nem sokkal később, az 1991-ben piacra dobott, fejlett kijelzővel rendelkező NCR System 3125-höz már a vezeték nélküli Wacom technológiát licenszelték.
Ezek mellett pedig lassan szállingóztak a cég fejlett, saját termékei is. Erre az időszakra tehető az első kijelzős Wacom eszköz megjelenése ( 1990 - HD-640A (integrated, liquid crystal tablet)) és az első valóban grafikusoknak szánt, professzionális tablet piacra kerülése is, ez volt az UD széria. (1992)
“Bár aprócska cég voltunk, és későn is léptünk piacra, mi voltunk azok akik felismerték az elektromágneses elven működő toll és felület jelentőségét, és erre a területre koncentráltuk a fejlesztéseinket, mert azt gondoltuk, hogy a jövőben a szabadkézi számítógépes grafika nagyban fogja segíteni az azt használók munkáját” - mesélte ezekről az évekről egy későbbi interjúban a Wacom néhány éve távozott, 1996 óta a tisztséget betöltő vezérigazgatója, Masahiko Yamada.
Az 1996-os évnek még lesz jelentősége, de ne szaladjunk ennyire előre. Néhány évvel korábban történt ugyanis egy a cég szempontjából nagyon is jelentős esemény. Ekkor debütált ugyanis a mozikban a Walt Disney esedékes blockbustere, a “Szépség és a szörnyeteg”, és bár a két cég már korábban is dolgozott együtt (a “Mentőcsapat a kenguruk földjén” forgatásakor), mégis a “Szépség és a szörnyeteg” volt az, amit a Disney már nagyjából teljes egészében digitális eszközökkel - készített el. Az ezzel kapcsolatos hírverés következtében a Wacom presztízse rakétaként lőtt ki - nem mellesleg a Disney a mai napig is márkahű maradt - de ez a téma egy külön cikket is megérne.
És most ugorjunk 1996-ra! Mint már említettem ez az év is rendkívül jelentős év volt a Wacom számára, ekkor történt ugyanis, hogy Bill Clinton aláírta a telekommunikációs törvénytervezetét (Telecommunications Act), stílszerűen egy Wacom elektronikus rajztáblával. (Persze a biztonság kedvéért előtte azért egy valódi tollal is megtette ugyanezt).
Mai szemmel már tisztán látszik, hogy a befektetett egy évtizednyi idő és rengeteg energia megérte a kockázatot. Mind a film sikere mind az esemény különlegessége jótékonyan hatott és megágyazott a technológia elterjedésének, de nem utolsó sorban felkeltette a grafikus társadalom figyelmét.
De volt egy kis probléma. A 90-es évek végén elterjedt SDL és ArtZ sorozat egyszerűen túl drága volt ahhoz, hogy a cég meg tudja lovagolni a hirtelen támadt hullámot. De így voltak ezzel mások is: kevesen tudják de ez volt az időszak, amikor az Apple szintén visszatért a toll-vezérelt termékek koncepciójához. Az akkoriban piacra dobott készülékei némelyikéhez gyári tartozékként járt a stylus - de az almás vállalat néhány év után gazdasági és technológiai okokból ismét letett az érintőceruza használatáról. Könnyen tehette ezt, hiszen már bejáratott termékportfóliója volt, szemben a kizárólag a szegmensre koncentráló Wacommal. Így aztán az utóbbi tovább próbálkozott a piacon, és töretlenül folytatta ezt, közel 10 éven keresztül.
Fejlesztett és finomított és szépen lassan a technológia vezető innovátora lett.
A kilencvenes évek fejlesztéseinek köszönhetjük az ArtPad (és ArtPad2) szériát, ami az első valóban tömeg piacra szánt, saját Wacom logóval ellátott termék volt. Ebben az időszakban került a tollak végére a radír funkció is. 1998-ban debütált az Intuos Pro sorozat, aminek a sokadik generációját a mai napig meg lehet találni a boltok polcain, hogy aztán egy évvel később a cég egy tényleg mindenki számára elérhető grafikus táblát dobjon a piacra. A Graphite sorozat (és az utódja a Bamboo sorozat) a belépő szintet célozta, és aprócska rajzfelülete ellenére is sikeresnek volt mondható.
2000-ben pedig megjelent a mai Cintiq sorozat közvetlen elődje, az akkori csúcskategória, a PL-500-as, egy kijelzős, XGA felbontású, állítható és dönthető tábla.
Így vált a kétezres évek első felére világszerte ismertté a Wacom név, miközben egyre nőtt a Wacom technológiát használó gyártók, a Wacom technológiai partnerek névsora is. 2004 és 2010 között már olyan nagy nevű cégek használták a vállalat innovációit, minit a HP, a Toshiba, a Lenovo, a Fujitsu vagy éppen a Toshiba.
Az áttörés 2006-ban következett be, ettől az évtől nem csupán a Wacomról, mint piacvezető cégről beszélhetünk, hanem az iparág vezetőjéről is. Ekkor jelent meg a legendás Intuos 3 sorozat, ami annyira jól sikerült, hogy a Wacom oldalán a mai napig elérhető hozzá kompatibilis driver (az utolsó ilyen verzió a 6.3.11-4a - a régebbi driverek között található meg) - és ezután már nem volt megállás. Az Intuos, az Intuos Pro sorozat mellett megjelent a Cintiq (később a Cintiq Pro is) - a fejlődés pedig töretlennek látszik.
A 2006 óta eltelt időszak már egyértelműen a terjeszkedés időszaka volt. A munka gyümölcse beérett, amihez nagyban hozzájárult az internet robbanásszerű fejlődése. Ez utóbbinak köszönhetően ugyanis sokkal egyszerűbbé vált a szoftverek terjesztése, és megjelentek a kifejezetten toll alapú alkotásra optimalizált szoftverek is.
Ez viszont kedvezett az innovátoroknak is. Ahogy elterjedt a stylus, mint beviteli eszköz, úgy kezdtek el más iparági szereplők is érdeklődni a szegmens iránt. A Wacom olyan kihívókat kapott, mint az Apple, a Microsoft vagy éppen a kínai Huion és XP-Pen - és erre a kihívásra már nem volt elég kényelmi fejlesztésekkel válaszolni. Ennek fő oka az volt, hogy a kínai Wacom kompetitorok elsősorban az alsó árkategóriát célozták meg a termékeikkel, ami lépéskényszerbe hozta a japán vállalatot.
A kialakult helyzetre válaszul a Wacom nyitott az alsó szegmens irányába, és 2019-ben piacra dobta a Cintiq 16-ot, egy lecsupaszított, de nagy méretű kijelzős táblát, idén pedig jött a bevezetőben már említett Wacom One, ami - platformfüggetlenül csatlakoztatható PC-hez, Mac-hez, vagy éppen Androidos mobilokhoz is.
Hogy mit hoz a jövő, azt még csak sejteni lehet, de abban biztosak lehetünk, hogy a Wacom - hardveres és szoftveres szabadalmai révén - a következő évtizedekben is meghatározó szereplője lesz a piacnak.
Ennek egyik zászlóshajója bizonyos, hogy a WILL nevű gépi tanuláson alapuló mesterséges intelligencia lesz, amivel a céges digitális életünk minden szegmensét célba veszi, mindezt elsősorban technológiai partnereken keresztül teszi. A Samsung, a Dell vagy éppen a Remarkeble - már jelenleg is Wacom technológiát használnak, de számos, magyarországon kevésbé ismert, nemzetközileg viszont meghatározó cég is partnerségre lépett a Wacommal, hogy a saját termékhez idomítsák a Wacom technológiáját. Jó példa erre a MagicLeap (ezt a nevet érdemes megjegyezni).
Eközben egy másik jelenség is megfigyelhető, mégpedig, hogy a Wacom toll-technológiájának az irányába nyitnak a klasszikus golyóstoll gyártó cégek is. Wacom technológiai partner lett a Bic, a Parker és a Stadtler is.
Mindeközben jól kirajzolódik, hogy a Wacom célba vette az Androidot. Ez már évekkel ezelőtt látszott, amikor a Samsung Galaxy Note piacra lépett, de a tendencia erősödésére egészen tavalyig türelmesen kellett várnunk. November óta a belépő szintű Intuos táblák mintegy varázsütésre kompatibilisek (bizonyos) androidos mobilokkal, és ezt az irányvonalat követi a Wacom One is, ami gyakorlatilag nagyméretű rajzgéppé varázsolja a telefont. Ebből pedig következtetni lehet arra (igaz, ez csak találgatás), hogy a cég közvetlenül vagy közvetetten, egy partneren keresztül - talán már hamarosan belép a rajz képes tabletek piacára is, egy Androidos készülékkel. Irtó izgalmas lesz a következő néhány év!
Nyugatias rugalmasság - és a keleti emberek megfontoltsága jellemzi a Wacom törekvéseit. Erről beszélt Yamada is amikor a már említett interjúban a cég jövőjéről kérdezték.
“Felvillanyoz a gondolat, hogy az emberiség a jövőben egy “jó dologként” gondol majd az elektronikus tollakra. Egészen közel állunk ahhoz a célunkhoz, hogy megteremtsük a harmóniát az emberek és a technológia között.”
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.