Egyedi, meghökkentő és Oscar-esélyes Milorad Krstić animációs akció-thrillere, amelynek elkészítéséhez többek között számos Adobe szoftvert használtak.
Szeptemberben bombaként robbant a hazai sajtóban a hír, miszerint a Sony Pictures Classics megvásárolta az új magyar film, a Ruben Brandt - a gyűjtő című egész estés animációs akció-thrillernek az észak-amerikai és latin-amerikai forgalmazási jogait. Annak, aki követte a film útját, lehet ez nem akkora meglepetés, hiszen a film az első bemutatása után világszerte rengeteg pozitív kritikát kapott, bemutatásra került az olasz Locarnói fesztiválon és többek között elnyerte a bukaresti Anim’est nemzetközi filmfesztivál legjobb egész estés alkotás díját is.
A film szerzője Milorad Krstić, akinek neve szintén kisebb fajta garancia a sikerre, hiszen a művészt számos díjjal jutalmazták már munkáiért. Legnagyobb elismerését a 45. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon kapta 1995-ben, ahol Ezüst Medve díjjal jutalmazták a “My baby left me” című animációs rövidfilmjét, mint a legjobb rendező.
(A rövidfilm megtekinthető ide kattintva)
Milorad szlovéniai születésű, szerb származású, 1989 óta Magyarországon él és alkot. Egy igazi multitálentum, aki képző- és animációs művészként tevékenykedik. Az Újvidéki Egyetemen tanult, jogász szeretett volna lenni, miközben festett is. Sikeres kiállításai után azonban Roczkov Radmilával, feleségével – aki alkotótársa és segítője is egyben – úgy döntöttek, hogy Milorad véget vet jogi karrierjének és csak festeni fog. 1989-ben Magyarországra költöztek majd beindították a Roczkov Galériát, de a művész azóta folyamatosan kiállít Európa különböző országaiban is. Képzőművészeti tevékenységen túl számos színházi és multimédiás projektben is részt vett. Készített már forgatókönyvet animációs- és játékfilmhez, volt felelőse több színházi darab látvány- és díszlet tervének, de adott már ki saját könyvet is.
2011-ben, Milorad Krstić a Műcsarnok számára készített egy múzeum-színházi előadást, akkor még Ruben Brandt: Egy műgyűjtő csoportos portréja címmel, majd ebből nőtte ki magát egy több mint 100 fős stáb keze munkája nyomán az egész estés film.
Ez az eklektika és a multidiszciplináris megközelítés megjelenik a legújabb alkotásában is, a Ruben Brandt, a gyűjtő című film minden egyes fázisában.
A történet
A Ruben Brandt, a gyűjtő, egy titokzatos bűn bandáról szól. Ahol a főhős, a film névadója és csapata a világ leghíresebb múzeumaiból lopja el a legértékesebb képeket. A teljes rendőrség tehetetlen az üggyel kapcsolatban. Mike Kowalsky magánnyomozó az egyetlen ember, aki egyezést vesz észre a bűncselekmények között és ő ered a tolvaj csapat nyomába. A nyomozását nagyban megnehezíti, hogy a detektív beleszeret a tolvajok szépséges társába, Mimibe. A tanácstalan biztosítótársaságok eközben százmillió dollár nyomravezetői díjat ajánlanak fel a segítőnek. Ezzel felkeltve az alvilág érdeklődését az interkontinentális bűntény megoldására.
A filmben a pörgő és kreatív üldözés jelenetek közt egy átfogó képet kapunk a klasszikus és a modern művészetről, így a film szórakoztató azoknak is, akik szeretnének tanulni a művészetről, de izgalmas élmény az igazi műértőknek is újraértelmezve látni a világ legismertebb művészi alkotásait.
A jelenetek tele vannak tűzdelve percekig elemezhető apróságokkal, minden egyes részlet apró referencia egy-egy művészeti alkotásra, filmre vagy zenére. A filmben orosz propaganda-plakát formájában felbukkan a Macskafogó, a Keresztapából ismert levágott lófej, az újságba csomagolt hal, a Csillagok Háborújából ismert galaktikus szenátus-terem közepén pedig Warhol Dupla Elvise gladiátorként párbajozik, hogy csak pár utalást említsünk. Az “Álmomban két macska voltam és játszottam egymással” Karinthy idézet is rajzolt formában átveszi az Alma helyét minden egyes számítógép felcsapott fedlapján. A csiga, a lepke vagy a gangon hintázó virágkosár itt is megjelennek, mint Krstić korábbi műveiben, így már a művész felismerhető egyedi szimbólumai közé sorolhatjuk őket.
A filmben az események annyira pörögnek, hogy mire egy felfedezett részletet beazonosítanánk és kontextusba helyeznénk azt, a rendező már a további hommage-ok sorát kínálja megfejtésre, így a film semmiképpen sem sorolható az egyszernézős filmek kategóriájába.
Cári Tibor zenéje is illik a képi világ sokszínüségéhez. A legnagyobb pop és klasszikus darabok kiegészülve az újrahangolt szerb és magyar népdalokkal, remekül harmonizálnak és követik a film ritmusát, viszik előre a nézőt, aki külön szórakozhat a zenei-utalások megfejtésével is.
Az eklektikát tovább erősíti az egyedi, vegyes stílusú technika, amellyel a film készült. A festett hátterek előtt mozognak a 2D-s alakok, és alkalomszerűen a képbe beúszik egy-egy 3D-s objektum. Néha hal, néha pedig egy ismert szobor. Ezen a sokszínűségen még a film szereplői is megakadnak, a maffia tagjai az egyik párbeszédben próbálják megfejteni, hogy az 1D mi lehet, pont vagy vonal?
Dimenziók közötti utazás
A fentiekből kiindulva, nem meglepő, hogy a film egészen egyedi stílusú, több művészeti ágat is ötvöző technikával készült, így alakult ki az rendkívül összetett és kevert látványvilág, amely a mozi nézők elé tárul. A közreműködő szakágak listája kifejezetten hosszú a stáblistában, ezért a filmkészítés során külön kihívás volt a nagyszámú nemzetközi csapat összehangolása. Mi kifejezetten örülünk, hogy végre láthattunk egy igényesen felsorolt animációs stáblistát: a filmen külön dolgozott háttérrajzoló csapat, karakter- és tárgyrajzoló csapat, kifestők, kulcsfázis rajzolók, kompozit csapat, 2D- és 3D animátorok, 3D modellezők, rendezők… Minden egyes részlegnek volt megvalósítója, vezetője, asszisztense, koordinátora, gyártásvezetője és szupervizora is. Ennek megfelelően a felhasznált szoftver-paletta is végtelennek tűnő listára írható fel.
A filmben látható több mint száz kép, filmjelenet és festmény felhasználásához minden jogutódtól engedélyt kellett kérni annak ellenére, hogy ezeket a műtárgyakat Krstić interpretálásában látunk. Az évekig tartó procedúra eredményeként minden jogkezelő hozzájárult a mint a felhasználáshoz, úgy az átdolgozáshoz is. A Picasso alapítvány volt az egyetlen, aki nem engedélyezte a kiválasztott festmény újra-értelmezését, így az a filmben eredeti formájában jelenik meg, - tudtuk meg Roczkov Radmilától a film egyik producerétől. Rajta kívül a társproducerek: Roczkov Hermina, Miskolczi Péter és Kurdy-Fehér János.
A kettősség
Ahogyan a kettősség és a kettőződés jellemző az egész filmre, így ez a főszereplő esetében is kiemelt szerepet kap. Ruben Brandt neve Rubens és Rembrandt mixeléséből származik. A főszereplő két nyakkendőt hord, a cipői is más színűek, és olykor nehéz eldönteni, mikor éli a valóságot, és mikor gyötrik a rémálmai.
A Tokió, Párizs, Firenze és New York-i helyszínek között keverednek a nagy világ számára kevésbé ismert, ám de néhai Jugoszlávia populáris helyszínei, mint például a szlovén Bledi-tó, vagy isztriai Premantura félszigete, ahol épp nyaral műkincsrabló társaság.
A film két nyelven készült, így a magyar hang mellett angol nyelvű szinkron is készült hozzá. A két hangsávot ugyanazok a színészek mondták fel, A Gyűjtő Kamarás Iván hangját kapta, a csábító Mimi Hámori Gabriella hangját kölcsönözte, míg a nyomukban járó Kowalszky (Grabowsky) Makranczai Zoltán szinkronjával készült.
A díszelőadáson volt szerencsénk a rendezővel beszélgetni, ekkor mesélte el, hogy ez a mű három éves kitartó és fárasztó munka eredménye. Már három éve kész a film szerkezetileg, hosszra és jelenetsorra értve ezt. Volt ahol csak állókép került be egy jelenet helyére, valahol csak skicc, vagy fekete-fehér vázlat, de a hossz már végleges volt. Ezt a folyamatosan bővülő munkaváltozatot Milorad, kivétel nélkül, minden egyes nap megtekintette három éven keresztül, követte a változásokat, és lépésről lépésre fejlesztette a részleteket, miközben - elmondása szerint - csak a harmóniára figyelt. Harmóniára a képben, a hangban, az események ritmusában… hogy az egész mű egyben legyen. A műre, azaz a filmre egy zenei szimfóniaként tekint, mert festőként is, a művészetek rangsorában a zene a legelső számára.
A Ruben Brandt, a gyűjtő összköltségvetése 1 milliárd 180 millió forint volt. Ehhez a Magyar Nemzeti Filmalap 883,5 millió forinttal járult hozzá és körülbelül 295 millió forint közvetett támogatással egészült ki.
A Ruben Brandt bekerült a 25 nominált közé a legjobbnak járó, amerikai filmakadémia Oscar szobrocskáért, így versenyezhet olyan filmekkel, mint a Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció, A hihetetlen család 2, valamint a Pókember – Irány a Pókverzumm, hogy pár nagy animációs film címet említsünk.
A gyűjtő november 15-étől tekinthető meg a magyar mozikban a Mozinet forgalmazásában.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.