Beszélgetés a Kittenberger Képregénysorozat megalkotóival

    Az elmúlt héten Somogyi Györggyel és Tebeli Szabolccsal beszélgettem a 2016-ban megjelent Kittenberger képregénysorozat első részéről, valamint inspirációjukról és jövőbeli terveikről. A Fabriqué en Belgiqué alcímet viselő izgalmas és elgondolkodtató kalandtörténet a 20. század elején játszódik, a legendás Afrika-kutatóval, Kittenberger Kálmánnal a főszerepben. A képregényben a főhős életének kalandos eseményei keverednek a múlt század elejének izgalmas időszakával, mindez számos szórakoztató karakterrel megspékelve.
     

    477038_kittenberger_kepregeny_dedikalas_es_iro_olvaso_a.jpg

     

    Miért pont Kittenberger Kálmán? Ez egy rég meg nem valósított ötlet?

    György: Körülbelül 2009-ben Szabival arról beszélgettünk, hogy jó lenne valami saját projekten együtt dolgozni. Jól ismertük egymást, és tudtuk, hogy szuper dolog sülne ki a közös munkából. Akkoriban láttam a metrón utazva, a szomszéd utas újságjába beleolvasva, hogy az angolok Charles Darwin kalandjairól csinálnak képregényt. Nekem erre rögtön beugrott Kittenberger, és az ő kalandos történetei. Róla azt kell tudni, hogy 1903-ban, egészen fiatalon került ki Afrikába, ahol betegsége miatt egyedül maradt, állatgyűjtésből tartotta el magát, és volt, hogy puszta kézzel küzdött meg egy sebesült oroszlánnal; valamint a vadászat mellett megszállott természettudós is volt, később híres vadászíró lett. Az ő művein nőttem fel, és a legendás Kittenberger-történetek azonnal bevillantak, két állomás között, a metrón álldogálva.

     Habár Kittenberger Kálmán a főhős, talán mégis Baka János és Ács Feri kapja a nagyobb szerepet a részben. Ez hogyan történt?

    Gy: Az ok, hogy ők kapták a nagyobb szerepet, az az, hogy amikor nekem beugrott Kittenberger ötlete, beszéltem Dobó István barátommal (aki a szerzőtárs). Nem sokkal később jött a Galaktika magazin képregénypályázata, ahol mi is akartunk indulni, ugyanakkor akkor az eredeti, első Kittenberger-sztoriban még nem szerepelt volna Ács és Baka, az még színtiszta afrikai történet volt. Mivel azonban ez egy Steampunk-pályázat volt, nekünk egy steampunk világot kellett létrehoznunk. Ekkora találtuk ki azt, hogy legyen egy olyan rész, ami ötvözi Ács és Baka városi kalandjai, és a Kittenberger afrikai világát, ahol összeérnek a szálak. A két kalandornak mintaként nekünk a “Minden lében két kanál” főszereplői, az angol lord Bratt Sinclair (Roger Moore) és a brooklyni Danny Wilde (Tony Curtis) szolgáltak. A mi esetünkben Baka János egy polgári családban felnőtt fickó, Ács Feri pedig egy külvárosi srác.

    Szabolcs: Ács mindig magabiztos, ő képviseli az elszántságot, a falon is átmegy, gondolkodás nélkül, Baka ezzel szemben megfontoltabb, több esze van. Többet tud hozzátenni a tényekhez, például amikor nézik a lemészárolt bennszülötteket a faluban, akkor jut eszébe, hogy az áldozatok szemében látni az utolsó emléküket. Ezeket a köztük lévő különbségeket a jövőben megpróbáljuk majd jobban kihangsúlyozni.

     

    16996755484c9c68cb68f40_66baa178.jpg

     

     

    Ezek szerint fogtok külön sorozatot készíteni róluk?

    Sz: Igen, tervbe van véve. Egy epizód meg is van már a fejünkben. Sok mindent ki lehet még belőlük hozni.

    Gy: Van egy egész kronológiánk egészen a születésüktől, valósággal és fikciókkal egyaránt.

    Ők egy klasszikus kalandor páros, számunkra kifogyhatatlan ötletforrás a személyiségük.

     

    Honnan merítettetek ötleteket? milyen magyar vagy külföldi képregények voltak/vannak hatással rátok?

    Sz: A magam részéről Korcsmáros Rejtő képregényei, Hergé Tintinje és úgy általában a francia-belga klasszikus kalandképregények voltak rám hatással.  Magam részéről Rejtő  volt  a leginkább befolyásoló tényező, amikor ezeket a karakterek magam elé képzeltem. Aztán ahogy haladt előre az idő, úgy inkább a saját magam stílusát próbáltam bele vinni. Igazából minden hatott rám, amit abban az időben olvastam vagy néztem.

    Gy: Egyrészt nekem Kittenberger írásai adták az alapötletet. Illetve van egy nagyon híres képregény, The League of Extraordinary Gentlemen (film is készült belőle, magyarul A szövetség címen forgalamazták.). A képregényt Alan Moore írta, és olyan világirodalomból jól ismert alakok szerepelnek benne, mint Némó kapitány, Huckleberry Finn, Dorian Grey, vagy épp a láthatatlan ember. Ők egy csapatot alkotnak, együtt küzdenek a gonosz ellen. Vagyis egy szuperhős csapat irodalmi alakokból. Mivel Kittenberger Kálmán a század elején élt, ez volt az egyik első gondolatunk:  a vele egyidős irodalmi alakok, illetve kitalált személyek egyvelege legyen ez a történet, ami egy kicsit a valóság és a képzelet határán mozog. Azt tudni kell, hogy nagyon sok energiát fektettünk a kutatómunkába. Szinte minden egyes képkockában van valami irodalmi vagy történelmi utalás.

    Sz: Amit a végére írtunk lábjegyzeteket, az körülbelül a fele annak az információnak, ami a birtokunkban van, vagy amit a történetbe belecsempésztünk. Párszor direkt hagytunk ki információkat a lábjegyzetből, hogy az olvasóknak is meghagyjuk a felfedezés örömét, és maguk is utánanézhessenek annak, ami érdekli őket.

     

     

     

    10_c.jpg

     

    Hogyan oszlik meg a fikció és a valóság a történetben?

    Gy: A történelmi háttér nagyrészt valódi. A kongói népirtás, II. Lipót szerepe, a háborúra készülő Európa. Torday Emil tényleg ott dolgozott és körülbelül ebben az időben egy orrszarvú taposta meg úgy, hogy a lába nyomorék lett, és vissza kellett mennie Angliába. A géporrszarvús jelenet természetesen ebből lett tovább gondolva.

     

    Milyen eszközzel készülnek a rajzok? Mi a menete? Mit használsz segítségül?

    Sz: Miután a forgatókönyvet oldalakra bontjuk és minden oldalról készül egy nyers vázlat, akkor kezdődik az izgalmas rész - a tényleges képregényrajzolás.

    Minden oldal kb. két-háromszor nagyobb méretben készül, mint a megjelent formátum, hogy könnyebb legyen a részletgazdag képeket megrajzolni.

    Én a legegyszerűbb Dipára dolgozom, de van, akinek kényelmesebb az akvarellpapír. (Vannak direkt a képregényrajzolók számára gyártott papírfélék is, de ezek többnyire drágák és számomra nem volt érezhető a különbség.)

    Először egy kemény ceruzával vázolom fel a képeket, a terekhez szerkesztek perspektívát, majd kidolgozom őket puha ceruzával vagy rotringgal. Ha valami nem tiszta a forgatóban, az ennél a munkafázisnál derül ki. :) Nem ritka a referencia használata, bár nálam ezek kimerülnek az épületek (belga szecesszió) korabeli városképek, járművek és a megfelelő öltözék megtalálásában. Ezeket sem szoktam egy-az-egyben rámásolni a kész képkockákra, inkább csak gyakorlom a formákat egy külön papíron. Ha kész a ceruzarajz, nekiesek tollal vagy ecsettel, így nyer végleges formát az oldal (ez a meló legjobb része), ezután a szkennelés és a színezés következik.

    Az első epizódban a színek felpakolása többlépcsős feladat volt, amit kollégámmal Áronnal együtt végeztünk. Először marker tollakkal színeztünk a tusrajz alá egy előre megbeszélt színpaletta alapján, majd ezeket szkennelés után Photoshopban kissé finomítottuk. A kész oldalakon nagyjából fele-fele arányban oszlik meg az analóg és a digitális technika. Ez sajnos nagyon időigényesnek bizonyult. Bár a készterméken meg is látszik a szöszölés, a folytatásnál a legfőbb szempont már a gyorsaság lesz, így teljesen áttérünk a digitális színezésre.

    Jelenleg gyorsabb és kényelmesebb számomra ha a vázlatos ceruzarajzot és a kihúzást hagyományos módon csinálom, de előbb-utóbb szeretném ezeket a munkafázisokat is Wacom digitális táblán csinálni.


    A következő részeket is magánkiadásban tervezitek?

    Gy: Magánkiadást tervezünk, és szeretnénk önálló kiadóvá válni. Ez az első rész is tulajdonképpen egyéni vállalkozóként lett kiadva. Már írtam üzleti tervet a jövővel kapcsolatban. Szeretném, ha legalább három kiadvány kijönne 2017-ben. Ebbe beletartozik a Kittenberger újabb része, Ács és Baka külön részek, valamint egy mesekönyv is. Ez a lapszám szerencsére visszahozta a ráfordított összeget. Rendkívül jó visszajelzéseket kapunk az első Kittenberger-részről, nagyon sokan kérdeznek minket a folytatásról. Nagyon fontos lenne, hogy a lelkes képregényes közösségen kívül is megtalálja a saját olvasóit a történetünk. Nagyon felemelő érzés számunkra, hogy kint vagyunk például a Libriben,  a könyvespolcokon. Szuper, hogy világszínvonalú képregények mellé van a Kittenberger odarakva. Én úgy gondolom, ha a trilógiát is megtudjuk csinálni, akkor mindenki látni fogja, hogy ez a történet nem egynyári fecske.

     

    Bárány Áronnak és Dobó Istvánnak milyen szerepe volt a mű megalkotásában?

    Gy: Ezt az egészet úgy kell elképzelni, hogy általában nekem megvan az alapötlet, ami után összeülünk Dobó Istvánnal és ő rengeteget hozzátesz, tulajdonképpen együtt találunk ki mindent. Nagyon sok anyagot szed még össze hozzá, alapos kutatómunkát végez. Rengeteget nevetünk miközben kitaláljuk ezeket a sztorikat, végül pedig én írom le egészet. De István teljes mértékben szerzőtárs. Valahogy úgy néz ki, hogy az én ötletemből írjuk ketten. Utána összeülünk Szabival, akivel szintén átbeszéljük a sztorit, ilyenkor persze alakul a panelezés és a szöveg is. Bárány Áron pedig a színezésben segített nagyon sokat. Szóval ez egy több fázisból álló hosszú folyamat, igazi csapatmunka.

    Sz: Miután pedig a srácok összerakták a szöveget, utána átrágom én is, és belekötök itt-ott, majd elkezdem kitalálni hogyan is fogom ezt felrajzolni, megvalósítani.

     

    Milyen nyelveken szeretnétek megjeleníteni a részeket? Milyen irányba szeretnétek terjeszkedni?

    Sz: Ugye angol nyelven is készült kiadás. Ezen túl franciául, németül és olaszul szeretnénk még kiadni. Szerintem át kell szerkeszteni ahhoz, hogy számukra is emészthető legyen. Véleményem szerint ezekre majd kicsit később kerül majd sor.

    Gy: Elöljáróban annyit, hogy a második rész hasonló lesz a David Lynch által írt Twin Peaks-hez. A karaktereink mindenféléről fognak beszélni, de soha nem arról, ami épp történik. Nem egy direkt, szájbarágós koncepció lesz. Több olyan epizód is lesz, hogy a háttérben lesznek elhelyezve a poénok, miközben az előtérben zajlik a fő esemény.

    Amikor mi elkezdtük ezt írni, akkor az első dolog, ami mindkettőnknek az eszébe jutott, hogy ne legyen narrátor, hanem a cselekmények valós időben történjenek, amit aztán el lehet mesélni képekkel, úgy, hogy azt a szöveg ne ismételje. Arra gondoltunk, hogy a jövőbeni Ács és Baka epizódokat így fogjuk megkülönböztetni a Kittenbergertől: ezekben lesz narrátor… talán. ☺

    Nagy álmom, hogy a Kittenberger brand-é váljon. Ehhez nagyon jó nyitás volt ez a képregény, de én azt szeretném, ha ez nem csak egy képregény lenne, hanem más területekre is  kimerészkedjünk. Persze ugyanezzel a stílussal és hangulattal. Már megkeresett minket producer, hogy akár lehetne belőle egy animációs sorozat, vagy film. Társasjátékon is dolgozunk. És persze nagy izgalommal és reményekkel vágunk neki a folytatásnak.