A Trans-Europe Zrt. és a Wacom - immár hagyományosan - támogatóként jelent meg az idei “Klímariadó!” témában kiírt, 19. alkalommal megrendezett ARC óriásplakát pályázaton. A téma, mint minden évben, ezúttal is nagyon aktuális, talán minden eddiginél aktuálisabb: az idei kiállítás a klíma katasztrófáról szól.
Mindannyian érezzük a bőrünkön, hogy egyre inkább kézzelfoghatóvá válnak az eddigi sejtések. Mára már aki nem járt csukott szemmel az elmúlt évtizedekben, az pontosan tudja, hogy a világunk egy olyan változás küszöbén áll, ami hosszabb távon semmi jóval nem kecsegtet.
Mint minden évben, a Trans-Europe Zrt. és a Wacom idén is támogatta az ARC nyerteseit értékes nyereményekkel.
Egy sor apró, alig érezhető változás, egymást erősítve keseríti meg a mindennapjainkat, és viszi egyre feljebb és feljebb a globális hőmérséklet átlagát, ami néhány éven, - néhány évtizeden - belül valódi katasztrófához, tömeges kihaláshoz FOG vezetni. A témát ismerők évek óta kongatják a vészharangot amiatt, hogy már a 2 fokos (átlag) hőmérsékleti változás drámai következményekkel fog járni - és sajnos (elég csak belepillantani az ENSZ idei klíma jelentésébe) nagyon is úgy tűnik, hogy a tudósoknak és nem a felelőtlen politikusoknak (politikusainknak) van igaza.
A témaválasztás tehát különösen aktuális, és súlyos, ennek megfelelően az idei felhozatalból teljesen hiányzik a humor. A plakátokat nézegetve az jutott az eszembe, hogy a kilenc éves fiamat is el kell ide hoznom, látnia kell, meg kell értenie mindezt. Végigsétálva a plakátok között hamar elszégyelli magát az ember, és csak szomorúan ingatja a fejét, azon merengve, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
Az idei ARC sokkal nagyobbat üt, mint eddig bármikor.
Tudták ezt a pénteki sajtótájékoztató résztvevői is. Támogatók és szakértők Hunyadi Réka, a Greenpeace Magyarország kommunikációs vezetője, arról beszélt, hogy mi itt Magyarországon biztonságban érezzük magunkat, pedig a Kárpát-medence sok szempontból nagyon is sérülékeny, és a teljes vagy részleges elsivatagosodástól sem járunk túl messze - miközben a felmérések szerint az emberek 96%-a (ez az európai átlagnál magasabb arány) érzi a klímaváltozás hatásait már most is. Ahhoz azonban, hogy ez ne így legyen, túl kell lépnünk a személyes komfortzónánkon, de a mindenkori kormánynak is lenne feladata: dilettáns próbálkozások helyett tudományos alapokon nyugvó határozatokkal, törvényekkel kellene szabályozni az eseményeket.
Rékát az ARC egyik fő támogatója, a MagNet bank közösségfejlesztési igazgatója követte. Molnár Csaba szintén a legmagasabb szinten látta a megoldást: úgy gondolta, hogy bár a piaci szereplők nyitottak lennének átállni egy a jelenleginél sokkal környezettudatosabb működésre, a legfelsőbb szintű szabályozás hiánya ennek komoly kerékkötője. Nem elég ugyanis, ha egy vállalkozás környezettudatosnak “gondolja” magát, ezt ellenőrizhetővé és átláthatóvá kell tennie. A MagNet bank is így működik például - a rendszeres faültetésen túl - környeztvédelmi szempontok alapján is mérlegel az elbírált hitelek esetében. Csaba úgy gondolja, hogy már az egyén szintjén is lehet (sőt kell tenni) a környezet védelméért, és vásárlásainkkal a kritikus tömeg elvén rá kényszeríthetőek a vállalkozások arra, hogy csökkentsék a globális lábnyomukat.
Bakos Gábor, a rendezvény egyik szervezője zárszavában éppen arra utalt, hogy a sok apróság ami az egyén számára láthatatlanul kapcsolódik össze, előbb vagy utóbb visszafordíthatatlan károkat okoz majd. Ezután pedig - a sajtótájékoztató legemlékezetesebb pontjaként - felolvasott egy részletet egy Jordán Ferenccel (az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetét vezető tudósával) készített interjúból.
Amit játszunk, orosz rulett – hálózatkutató biológus vág rendet a klímavitában
A téma komolysága miatt szeretném ezt szó szerint idézni.
"Utazol a repülőn. Fölnyúlsz, kiveszel egy szegecset. Mi történik? Valószínűleg semmi. A mögötted ülő is kiszed egyet. Semmi. A harmadik és a negyedik is. Egyszer csak lesz egy pont, egy utolsó szegecs, amikor már nem bírja a szerkezet, szétesik, lezuhan és mind meghaltok. Addig azonban viszonylag stabilnak látszik minden, mókás dolog szegecseket gyűjtögetni. Ilyenek az ökológiai rendszerek is. Nagy a tűrőképességük, sokat bírnak, de ha azt a bizonyos utolsó szegecset kivesszük, iszonyatosan gyors a szétesésük is. Onnantól az összeomlás visszafordíthatatlan. Mi, emberek jó ideje szedegetjük ki a szegecseket ebből a gépből, s azzal nyugtatjuk magunkat, hogy lám, csomóan kivettek előttünk is egyet-egyet, mégsem lett semmi baj.
Igen, kiirthatjuk hétfőn az elefántokat. Nem nagyon fog történni semmi. Kedden a flamingókat. Szerdán a gilisztát. Egyszer csak összeállnak a hatások és összeomlik az egész, kő kövön nem marad.
Olyan ez, mint amikor Tysonnak húzogatod a fülét. Lehet, hogy tízszer hagyja. Te meg levonod a következtetést, hogy Tyson fülét húzkodni – tapasztalati tények támasztják alá – jó ötlet. A tizenegyedik után, amikor viszont odacsap, már nem lesz módod rájönni, hogy mégsem volt az. Amit ma a természettel játszunk, azt úgy hívják: orosz rulett. Nincs tehát egyetlen dolog, amire rámutathatnék, hogy ezt akkor holnaptól ne csináljuk és minden jó lesz. Azért kellene békén hagyni a működő rendszereket, mert nem tudjuk, melyik az a bizonyos utolsó, végzetes szegecs. A jelek viszont félreismerhetetlenek."
Az idei ARC kiállítás győztesei:
Harmadik díj: Zsemberi-Szígyártó Miklós - „Zsírral”
Második díj: Tóth Györgyi - „Attitűd”
Első díj: Puskás Marcell - „Unikornis”
Különdíjak:
BORZ díj: Kós Péter „A Galaxis Önzői”
Hammer Agency különdíj: Marschall József, Ősz Szilvia, Vasvári Babett, Kemenczés Bálint - „Csúcsragadozó”
Érdekel a többi résztvevőnek a plakátterve? Kattints IDE!
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.