Pillants be a színfalak mögé Tejfel Krisztán olajfestővel
A Wacom segítéségével most bepillanthatunk a színfalak mögé, a magyar festővel, Tejfel Krisztiánnal, aki felfedi a kreatív munkafolyamatát és az olajfestéshez való viszonyát. Előfordulhat, hogy már felismered a műveit a közösségi hálón a megnyugtató, ám sejtelmes videókból, amelyek az alkotás folyamatát mutatják be.
Szerezd meg a személyes ecsetkészletét.
Sokan kérdeztétek, hogy Krisztián milyen ecsetekkel dolgozik. Így elérhetővé tett párat számotokra a személyes ecsetei közül.
Hamarosan indul egy oktató anyag is arról, hogy miképp készítsünk olajfestésre alkalmas ecseteket, ám a néhány szerencsés nyertes számára elérhetők lesznek az ecsetek a verseny korai szakaszában. A Facebookon minden információ megtalálható a jelentkezés menetéről.
Krisztiánt arról kérdeztük, hogy milyen az élete egy autodidakta művésznek…
Milyen egy átlagos munkanapod?
Általában 7 órakor látok neki a munkának. Úgy gondolom, hogy fontos az, hogy az ember korán elkezdjen dolgozni, mivel reggel könnyebb kigondolni, hogy mit szeretnénk aznap csinálni, valamint könnyebb megtervezni a napot a hangulatunktól függően.
Ha tehetem, reggel futok egyet. Ezután nekilátok festeni, vagy referencia fotózást csinálok, vagy csak egyszerűen vázlatokat készítek és ötletelek. Ezalatt válaszolok az e-mailjeimre, rápillantok pár közösségi portálra és intézem a marketing feladatokat. Aztán, ha még van kedvem hozzá, festek egy kicsit.
Mivel a festés hatással van a hangulatomra, nincs szigorúan megszabott idő arra, hogy mikor kezdek el alkotni. Ám a napom 5 óráig többé kevésbé így fest. Aztán elmegyek bringázni, vagy gördeszkázni, találkozom a haverjaimmal, videó játékot játszom, vagy megnézek egy filmet… Vagyis átlagos dolgokat csinálok.
Mi a legfontosabb, amire oda kell figyelni, amikor portrét fest az ember?
Minden arc különböző, mindegyik más hatással van a szemlélőre. Ezt fontos észben tartani, - sőt hangsúlyt adni neki – mivel ez létfontosságú az alkotás szempontjából.
Nincs két teljesen egyforma arc, vagy történet és pont ettől vagyunk olyan csodálatosak. Nagyon fontos számomra, hogy az alany, akivel dolgozom, tanúsítson némi érzelmet… talán ez a legfontosabb.
Milyen hardvereket, szoftvereket, vagy egyéb eszközöket szeretsz használni?
Jelenleg a Wacom Cinitq 22HD Touch-ot használom. A festményeket Photoshoppal készítem el.
Ezenkívül olajjal is szoktam festeni, és gyakran használom ezeket a hagyományos képeket háttérnek, vagy ezek adják a digitális munkáim texturáját.
Még mindig rajzolsz papíron, a digitális felület használata mellett, miért?
Természetesen. Ha tehetem, minden nap festek, vagy firkálok valamit. Néha ilyen módon születik meg egy új ötlet, vagy színharmónia. Egy művésznek mindig fejlődnie kell, és mindig van hová fejlődni. Fontos, hogy mindig újítsunk valamit, igyekezzünk új technikákat használni, hogy feszegessük a határainkat.
A sok tanulásnak más előnye is van a technikai fejlődés mellett: segít rátalálni önmagadra. Ez azért van, mert sokkal nyitottabbak vagyunk a kísérletezésre, ha tanulunk.
Mit élvezel a legjobban, amióta szabadúszó festő vagy?
A szabadságot! Azt, hogy senki sem mondja meg, hogy mit és hogyan csináljak. Ha úgy tartja kedvem, ma egy valósághű portrét festek, holnap pedig belekezdek egy elvont expresszionista kép készítésébe. Természetesen a szabadságnak mindig meg van az ára.
Mi a különbség aközött, hogy szabadúszóként, vagy egy stúdió alkalmazottjaként dolgozol?
Erre nagyon nehéz válaszolni, mert csak nagyon kicsit dolgoztam stúdióban, mivel nem vagyok illusztrátor. Festő vagyok! Persze, szeretek egy jó magazinnak, vagy cégnek festeni, ha kölcsönös az érdeklődés és nem zavarják nagyon a munkámat.
De visszakanyarodva a kérdéshez, ha az ember egy jó stúdiónak dolgozik, akkor biztos háttere van, kötött havi fizetése, ha szerencsés, akkor inspiráló környezete a kollégái személyében, ezek kimondottan előnyös dolgok. Ha magánvállalkozó vagy, ahogy azt már említettem, akkor magadnak osztod be az idődet, válogathatsz, hogy melyik munkákat fogadod el, milyen eszközöket használsz és hogyan dolgozol.
Természetesen ennek is vannak árnyoldalai, mivel egy cégnél az egyetlen feladatod, hogy dolgozz, míg ha szabadúszó vagy, új vevőket kell találni, a marketinggel is foglalkozni kell és még számos más dologgal, amelyeknek nincs közük a művészethez. Ezt mindenkinek számításba kell vennie.
Hogyan váltál autodidakta művésszé?
Az alkotás mindig is része volt az életemnek, gyerekkorom óta rajzoltam, firkálgattam, de soha nem terveztem autodidakta művész lenni. Nem én döntöttem így, ez így alakult. Nem tanultam a festést, rajzolást.
Mikor határoztad el, hogy folytatod ezt a szenvedélyed?
Nem tudnám pontosan megmondani, folyamatosan dolgozom rajta a tudatalattidban is. Nem hiszem, hogy ez terv kérdése. Nem válik az emberből egyik napról a másikra művész, vagy alkotó, ám az leszel kellő kitartással, alázattal, tehetséggel és megfelelő idő után. Amikor az ember rájön erre, akkor jön el az ideje, hogy tudatosan és keményen elkezdjen dolgozni az álmaiért.
Van tanácsod, hogy hogyan érdemes elkezdeni rajzot tanulni?
Én személy szerint sokat tanultam az olvasásból, nem volt még Internet, vagy Youtube, amikor elkezdtem festeni.
10-11 évesen Picasso és Rembrandt képeket másoltam ki albumokból és „megvizsgáltam” őket. Érdekesnek találtam a kubizmust a kirobbanó formáival, de az élethű portrék is tetszettek. Sokat gyakoroltam, mindenhol csak rajzoltam.
Grafitiztem is, szóval minden érdekelt, ami az alkotáshoz kapcsolódott. Nyílván valóan ez nem volt tudatos… csak élveztem, természetes volt számomra.
Mi volt a legmenőbb élményed, amit művészként átéltél?
A munkám csomó emberhez eljutott. Olyan újságok és weboldalak tették közzé az alkotásaimat, amelyekről álmodni sem mertem. Lehetőségem nyílt részt venni számos nagy és izgalmas projektben és remélem, hogy ez a jövőben is így marad, mindez pedig a művészetem különlegessége miatt van.
Nehéz volt megtalálni az első állásodat?
Nem, mivel nem munkaként tekintettem rá és teszem a mai napig. A lehetőségek mindig rám találtak – természetesen sokat tettem és keményen dolgoztam értük. Úgy gondolom, hogy a kemény és kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét.
Mi volt a legnehezebb tapasztalat, amivel pályafutásod során találkoztál?
Talán ezzel nem pontosan a kérdésre válaszolok, de a legnehezebb feladat talán az, hogy hiszünk abban, hogy jók vagyunk abban, amit csinálunk, örülni a kicsi és nagy sikereknek egyaránt és álmok beteljesüléseként tekinteni rájuk. Valamint, hogy a művészetnek is ugyanúgy vannak csúcs és mélypontjai, mint minden másnak.
Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy egy nagyon optimista és céltudatos ember vagyok és hiszek magamban – persze egészséges értelemben.
Mit gondolsz, merre tart a karriered?
Úgy gondolom, hogy a művészetem folyamatosan alakul és nem tudnám megmondani, hogy hová fogok eljutni. Egy dologban azonban biztos vagyok, szeretném, ha a festményeim minél magasabb színvonalú helyekre kerülnének és egyre több emberhez jutna el a művészetem. Hatalmas méretekben szeretnék festeni, valamint ötvözni a digitális és a hagyományos technikákat.
Melyik a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
1. Kövesd az álmaidat és mindig azt csináld, amit szeretsz, ne hagyd, hogy a külső tényezők szabják meg, mit fess!
2. Ne csak egy művész legyél, hanem egy híres művész!
Krisztiánról:
Tejfel Krisztián egy magyar autodidakta festő, aki a klasszikus portrék készítésére fókuszál.
Művei az élet sötétebb oldalát mutatják meg, olyan érzelmeket jelenítenek meg, mint a melankólia, depresszió, bánat és magányosság. Ezeket az érzelmeket tehetségesen rejti el nők erős és gyönyörű arca mögé. Az arcok gyakran befejezetlennek tűnnek.
Krisztián műveiben szürrealista részek is megtalálhatók, amelyek általában különösen jól látható a modellek szeme tájékán.
Minden alkotása egyensúlyt teremt a realizmus és a dekonstrukció között. Miközben szilárdan a klasszikus művészetben gyökerezik, létrehozza a hagyományos-digitális dolgok ötvözetét.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.