A hisztogram a digitális fényképezőgépek egyik legfontosabb kelléke. Az eszköz lehetővé teszi, hogy a felhasználó egy pillanat alatt meggyőződjön a felvétel tónusainak értéktartományáról. A hisztogram a feketétől a fehérig ábrázolja a fénykép tónusait; ahol a grafikon magasabb értékeket mutat, ott az adott tónusból több pixel található. Ha a felvételen tehát sok a sötét pixel, a hisztogram baloldalra rendeződik, ha pedig a világos pixelek vannak túlsúlyban, a hisztogram jobboldalra rendeződik.
A hisztogram nagyon fontos eszköz, hiszen a fényképezőgépek LCD képernyője nem elég nagy ahhoz, hogy minden kétséget eloszlasson a felvétel minőségéről. A legtöbbször otthon derül ki, hogy túl- vagy alulexponáltuk a felvételeket. Ha viszont rápillantunk a hisztogramra, azonnal észrevehetjük a hibát, amit akár a helyszínen is korrigálhatunk.
Hogy néz ki a "jó" hisztogram?
Egy fotó szépsége kétségkívül a fotós intencióitól függ. Egy sziluett-felvétel esetében a hisztogram bal- és jobbszéle egyaránt megemelkedik, míg a középső rész nagyon kis értékeket mutat. Ha havas tájat fényképezünk, a hisztogram a jobboldalon jelentősen csúcsosodni fog. Általában viszont jól kiegyensúlyozott, egyenletes tonalitású felvételeket szeretnénk, amelyek hisztogramja általában a diagram közepén csúcsosodik és a két széle felé lejt.
Olvassuk el fényképezőgépünk kézikönyvében a hisztogramról szóló részt. Fényképezéskor figyeljünk oda a hisztogram két végén megjelenő túl magas csúcsokra. Ez azt jelenti, hogy a felvételen túl sok a fekete vagy a fehér pixel - azaz vagy túl- vagy alulexponáltuk a képet.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a hisztogram csupán egy eszköz, amely segít elérni az általunk kívánt hatást. Felvételeinket semmiképpen nem szabad rigorózusan a hisztogramhoz igazítani. A szépség szubjektív és nincs örök érvényű matematikai képlete.
Várjuk Olvasóink véleményét a Fórumba!
Forrás:
Prim Online
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.