Ha azt mondom Krita, úgyis azt gondoljátok “kréta”.
Nem tévedtek - egyébként svédül maga a szó is zsírkrétát jelöl, sőt a “rita” szóvég a rajzolást mint tevékenységet jelöli. -, de én valami másra gondolok.
Sorozatunk második részében erről lesz szó.
Emlékszem, hogy milyen volt az első találkozásom a Corel Painterrel. Jó régen történt már, amikor egy szakkiállításon (talán a réges-rég megboldogult Ifabón?) kipróbáltam a szoftvert. Képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor: azt az elképedést, örömöt és meglepetést amit egy program iránt produkálni lehet, azt én mind produkáltam, s ennek az lett az eredménye, hogy feltehetőleg életem végéig a Corel rajongójává váltam.
Ez a cikk most nem a Corel Painterről szól, (vagy a kicsit később megjelenő, hasonló profilú ArtRage-ről, mert azok nem ingyenesek, így ebbe a cikksorozatba nem illenek bele,) csak azért hoztam fel ezt a párhuzamot, mert a Krita telepítése után rögtön ez a Painter jutott az eszembe.
"ELKÉPESZTŐEN SOKOLDALÚ!" - ezt gondoltam.
De ne szaladjunk ennyire elébe a dolgoknak: a letöltött csomag mindössze 56 Mb, ez igazán nem sok, a telepítés pedig simán megy.
Átlagos sávszélességgel egy átlagosnak mondható PC konfiguráción kb. három perc alatt lehet indulásra kész állapotra bírni a szoftvert, és a Wacom eszközt sem szükséges külön konfigurálgatni. Majdnem minden ecset optimalizálva van Wacom rajztáblánkhoz, sőt még az egyébként vektoros eszközök is könnyen kezelhetőek a tollal. Mindenképpen megemlítendő a "bezier" eszköz kezelés megoldása - mert ez egészen egyedülálló a Kritában - ráadásul számomra megmagyarázhatatlan módon, hiszen semmi újat nem nyújt, mégis jobban kézre esett a teszt alatt, mint bárhol máshol.
Sajnos (vagy szerencsére?) a kezelőfelület ezúttal rengeteg eszközt soroltat fel. A sorozat előző részében bemutatott Mischief-hez képest ég és föld a különbség, ha feltétlenül hasonlítanom kellene valamihez a felhasználói felületet, akkor talán a Photoshop-ot kellene megemlítenem. Alighanem ez is volt az UI tervezők célja, mert a PS használata, és felületének megfelelő ismerete után a KRITA kezelése is gyerekjáték.
Ennek bizonyítására egy azonnal feltűnő közös vonást említenék meg - a rétegkezelés gyakorlatilag ugyanarra a sémára épít, és az ikonokat nem számítva, ugyanúgy is működik.
A menükészlet
Az eszközkészlet persze alapvetően más, mit a Photoshop-ban vagy akár az Illustrator-ban, a KRITA amolyan ösztövér egyvelege ennek a két szoftvernek (raszteres mint a PS, de alapvetően egy rajzprogram, mint az Illustrator), de ez nagyon jól áll neki - éppen ez teszi hasonlatossá a bevezetőben említett Corel Painterhez.
A felső menüsor sajátossága, - ahogy ez a nyílt forráskódú szoftvereknél elő szokott fordulni - hogy gyakran, és teljesen következetlenül váltogat a magyar és az angol nyelv között: ha optimistán szeretném látni a dolgokat, akkor ez végül is nagyszerű dolog, mert azt mutatja, hogy a szoftver fejlesztése olyan sebességgel halad, hogy a fordítás sebessége nem tudja azt követni, de alighanem inkább csak arról van szó, hogy a Krita fejlesztőgárdája nagyobb, mint az itthoni fordításra befogható felhasználóinak a száma.
A menük sokrétűek: az ilyen típusú szoftverekben szokásos általános menüpontokon (Fájl/Szerkesztés) kívül olyan ismerősök köszönnek vissza, mint a “Kijelölés” vagy a “Szűrők” - ez utóbbi nem kínál ugyan CameraRaw szintű filtereket, de szép számmal akadnak benne alternatívák, amikkel a rajz minőségét lehet feljavítani vagy éppen lerontani.
A szűrőzés egyébként meglepően gyors, és jól is működik: minden filternek vannak beállítási lehetőségei, és azokat finombeállítva egy kattintással alkalmazható az a kiválasztott rétegen.
Az átlagostól némileg eltér, hogy az ablakok kezelését a “Settings” menüponton keresztül irányíthatjuk, míg az “Ablakok” menüpont a szokásostól eltérő módon nem tartalmaz semmi mást csak az egyes megnyitott ablakok közötti váltás lehetőségét.
Fájlkezelés
A program alap fájlformátuma a KRA, ez képes tárolni a rétegeinket és a rajzhoz tartozó beállításainkat, de a végformátum gyakorlatilag bármi más is lehet: az alap pixelformátumokon kívül (jpg, bmp, png) az itt készült rajzaink menthetőek Photoshop PSD formátumba is, és - a nyilvánvaló rokonság miatt - a szintén ingyenes Gimpnek kedvező fájlok is létrehozhatóak vele. Az ismert formátumokon kívül még jó néhány olyan formátumba el lehet menteni a munkát, amiről még soha életemben nem hallottam, de ha úgy tetszik ez is a sokoldalúság jele. 🙂
Exportálás területén a helyzet nagyon hasonló, annyi különbséggel, hogy megjelenik a PDF formátum is a maga 28 különböző kiválasztható típusával - szóval panaszra nem lehet oka senkinek.
Munka a Krita-val
Új projekt indítása esetén derül csak ki, hogy a KRITA mennyire sokoldalú szoftver. Az alapértelmezett rajztábláján túl például vannak benne előre eltárolt képregény sablonok, de lehetőség van animáció készítésére is benne. Ez esetben nem az Adobe Animate vektoros “önkiszámítós” időegyenesét kell elképzelni, hanem egy klasszikus, raszteres, képkockáról-képkockára animációt.
A projektet előkészítő OK gombra kattintva pedig elkezdődik a “varázslat”.
A rajzeszköztárz eszköztár egészen sokrétű: a szokásos rajzoló, színező és kijelölő eszközökön kívül, megtalálható itt minden, ami szem-szájnak ingere, de kettőt szeretnék mindenképpen kiemelni ezek közül.
Az első az “Assistant Tool”, amivel a rajzunkat egy (nem valós) 3d térbe helyezhetjük, a másik nagy kedvencem pedig a “Multibrush”, ami képes a képernyőn klónozni az ecsetvonásokat, így gyönyörű, szimmetrikus rajzok hozhatóak létre.
Ez a funkció egyébként úgy is elérhető, hogy az ecsetvonás klónozást egy “sima” rajzoló eszköznél állítjuk be már rajzolás közben, (így magának a multibrush eszköznek ki sem kell, hogy legyen jelölve). Ráadásul ebben az esetben választható vízszintes és függőleges, esetleg tükrözött klónozás is.
Az ecsetkészletek kínálatát tekintve sem marad el a Krita a legnagyobbak mögött.
Az alapvető ecsetkészletek (ceruza, kréta, toll) mellett számtalan (pontosabban 121 féle) különleges ecset található a szoftverben, köztük színátmenetes, maszatoló és mintázat ecsetek. Ha ez nem lenne elég, természetesen lehetőség van egyéni ecsetek létrehozására is, vagy letölthetünk az internetről is előre definiált ecsetkészleteket.
A program bár felépítésében a PS / Painter által kikövezett úton halad, de egy fontos különbséget meg kell említenem - és talán ez magának a szoftvernek a legnagyobb hátránya is.
A Krita ugyanis nem kezel natív módon egyszerre több monitort, sőt, a lebegő ablakok létrehozását sem támogatja: ebben a szoftverben fix helye van mindennek, a dokkolók valóban “dokkolnak” egy fix helyre, és onnan elmozdíthatatlanok.
Ráadásul a fejlesztőcsapat egyik tagja, ezt a Krita alapvető tulajdonságaként jellemzi, amiben a következő években sem várható előrelépés, mivel a függetlenül megjeleníthető “megosztott” ablakmód miatt a kód jelentős része átdolgozásra szorulna, ami rengeteg erőforrást vonna el a szoftver fejlesztésének fősodrából.
Na de hogy viselkedik a program a Wacom táblánkkal?
Ezzel kapcsolatban őszintén szólva csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
A Krita használata közben szinte minden pillanatban éreztem, hogy a fejlesztők mindent megtettek azért, hogy a szoftver gördülékenyen működjék együtt a rajzeszközökkel: az ecsetek kiválóan reagálnak a nyomásra - a tesztelt programok között ez volt az egyetlen olyan szoftver, ahol a ceruza VALÓBAN grafitceruzaként viselkedik, és nem csak olyan érzésem volt a rajzolás során, mintha az lenne.
Ráadásul rengeteg érdekes, egymást másképpen fedő ecset variálására van lehetőség, amivel fantasztikus dolgokat tudunk létrehozni: már ezek kipróbálása is egészen kiválló élmény volt a rajztáblával.
A színkezelés okos, (de leginkább ismerős). Nagyon könnyű navigálni az egyes színek között és bár a paletták a dokkolóterületre való kényszerítése okoz némi kellemetlenséget, ezt meg lehet szokni.
Az ujjmozdulatokra viszont a program csak akkor reagál, ha az OpenGL támogatás aktív (megfelelő videókártya esetén, bár ez manapság már nem akkora ügy), de sajnos így is csak a nagyítás funkció érhető el, a rajzvászon nem forgatható ezzel a módszerrel.
(A kapcsolódó fórumbejegyzések tanulsága szerint egyébként kivitelezhető a dolog némi trükközéssel, fájlok átírogatásával, de én nem próbálkoztam meg ezzel, egyrészről azért mert nem zavart, másrészről pedig azért, mert a többmonitoros megjelenítéssel ellentétben a natív ujjmozdulat támogatás, tervezett fejlesztés a közeljövőben.)
Végezetül essék szó a szoftver stabilitásról, mert én ettől tartottam a legjobban, mivel a KRITA alapváltozatát a Linux-os KDE ablakkezelőhöz tervezték, és én a Windowsos változatot teszteltem (és az olvasók is jó eséllyel ezt fogják majd kipróbálni.)
Számomra egy picit meglepetést okozott, mert voltak korábbi rossz tapasztalataim Linuxos szoftverek Windows alá portolt változatával (és viszont), de a szoftver egyáltalán nem instabil, tökéletesen és gördülékenyen működik. Összetettsége ellenére egyáltalán nem laggol a ceruzakövetés, még bonyolultabb ecsetek használata esetén sem.
A szoftverből egyébként létezik támogatott (Krita Studio) verzió (ez ugyebár a nyílt forrású szoftverek sajátossága, amikor nem a programért magáért, hanem a mellé adott, általában első osztályú támogatásért fizetünk), de dokumentációja minimális angoltudással megérthető, ráadásul, ha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy komolyabb munkáihoz is Kritát használjon, számtalan ingyenes oktatóanyagot találhat az hivatalos weboldalon, vagy vásárolhat oktató videót ugyanitt (esetleg szemezgethet a Youtube videók között).
A Krita elérhető Windowsra, OsX-re és Linuxra is, ráadásul az alapverzión kívül létezik táblagépekre/táblákhoz optimalizált változat is (Krita Gemini), csak, hogy mi, felhasználók érezzük a törődést.
Egy szó, mint száz, engem ez a szoftver lenyűgözött. Mindenkit arra bíztatok, hogy töltse le a Kritát, próbálja ki, használja. Vannak ugyan hibái, de nagyon sok mindennel kárpótol cserébe, ráadásul egy lelkes, és nagy létszámú (évtizedes múlttal rendelkező) fejlesztőcsapat áll mögötte, így minden egyes újabb felhasználó az ő munkájuk egyfajta elismerése.
A sorozat következő részében egy kevésbé nehézsúlyú versenyzőt az Autodesk Sketchbook for Desktop alkalmazását veszem majd szemügyre. Addig is, ha a Krita mégsem jött be, elolvashatjátok a Mischief-et bemutató előző részt. Ha a cikk hatására megjött a kedvetek egy Wacom táblához, akkor azokról tájékozódhattok itt, vagy a WACOMINFO.hu weboldalunkon.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.