Legyünk őszinték: már az idei amerikai elnökválasztás előtt is tudtuk mindannyian, hogy a Facebook tele van félrevezető vagy éppen álhírekkel, és Zuckerberg a füle botját sem mozdítja ezek miatt. Ahogy fejlődött a közösségi szolgáltatás, úgy tanultuk meg értelmezni és megítélni az adatfolyamban található félrevezető tartalmat - és jó esetben a bajszunk alatt mosolyogva hümmögtünk, amikor egy-egy ismerősünk ilyesmit osztott meg.
Ugyanakkor a közösségi szolgáltatások összessége - ide értve a Twittert és a LinkedIn-t is felnövekedett egyfajta ösztövér információs és kommunikációs csatornává, és olyan megkerülhetetlen forrássá vált az elmúlt néhány évben, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Hírességek pózolnak, hazug politikusok buknak le, tudományos szenzációk és kisvárosi hősök születnek - nap mint nap a képernyőinken, és mi megosztásainkkal, bejegyzéseinkkel hírt adunk ezekről - és persze magunkról a barátainknak (és ellenségeinknek).
Bár minden egyes közösségi oldal védekezik - kisebb-nagyobb sikerrel - a félreinformálás az erőszak és a pornográfia ellen, mindeddig nem volt tökéletes megoldás arra, hogy ezeket a tartalmakat megbízhatóan tudjuk szűrni - maximum jelenteni lehetett azokat.
Ezt a hiányt használja ki egy egészen új, csak néhány hete nyilvánosan elérhető közösségi szolgáltatás, az Imzy, ami elképesztő koncepcióval jelentkezik: a “Share” gomb mellett - és a kedvelés opció helyett “Tip” - azaz adományozás opciót kínál a csoportot rendben tartó moderátoroknak. Mikrotranzakciókról van szó: a felhasználók, cserében azért, hogy dedikáltan arról olvashatnak és olyan környezetbe kerülnek amiről és amibe eredetileg is akartak - aprópénzt adományozhatnak (akár hónapról hónapra) a csoportvezetőknek. Ezt pedig kétféleképpen tehetjük meg: egyrészt pénzt adhatunk az egyes bejegyzésekért külön-külön (ezt talán a bejegyzést létrehozó moderátor kapja, de erről nem találtam információt) - de adományozni lehet magáért a csoportért is úgy, hogy abba belépve, annak fejlécében kattintunk a “Tip” lehetőségre.
Ez az a csavar amivel újat nyújt az Imzy, és ami akár a nagyok közé is emelheti, és ami nem mellesleg a Reddit veterán Dan McComas fejéből pattant ki, amikor hatodmagával (öten szintén a Reddittől, egy pedig a Twittertől) nekiállt megalkotni azt.
Ha párhuzamot kellene említeni, az Imzy szemléletmódjára, akkor a Twitter hírfolyamát hoznám fel: ezen a közösségi oldalon ugyanis mindenképpen csatlakozni kell csoportokhoz (ezeket tartják karban a moderátorok a már említett jutalmazós rendszerben) - és már a regisztráció során is érdeklődési körünknek megfelelően leszünk besorolva úgy, hogy annak megfelelően kell - kötelezően - választani három témát, amiről olvasni szeretnénk a hírfolyamunkban, és a témaválasztásnak megfelelően kapunk később csoportoktól ajánlásokat, amikhez a “Join” gombbal tudunk csatlakozni.
Miután belépünk egy csoportba, úgymond tiszta lappal indulunk. Minden csoportnak vannak szabályai, amiket be kell tartani és “Leader”-ei, akik ezeket betartatják, de alapvetően elég laza ez a szabályozás - persze nyilván lehet olyasmit is írni, amiért azonnali kizárás jár, a vezetők - mint az adott közösség mozgatórugói, akik minden témában tevékenyen részt vesznek - szólnak, ha valami szabályellenes történik az adott párbeszéden belül. Ilyet egyébként nem nagyon találtam - nyilván a szolgáltatás újdonsága miatt - egyenlőre minden fegyelmezetten zajlik, az Imzy folyama a saját medrében hömpölyög.
Az oldal fejlécén látható csengőcske - a Facebook-os értesítések Imzy-s megfelelője - pedig rendszeresen szól, ha egy olyan új csoport - vagy hír jelenne meg, ami az általam megadott követelményeknek megfelel - ez pedig biztosítja azt, hogy az egyszeri felhasználó hosszabb ideig az oldalon maradjon - én például a karácsonyi ünnepek alatt két órán keresztül teszteltem az oldal szolgáltatásait úgy, hogy nem ütköztem bele kétszer ugyanabba a hírbe - ami nagyon tetszett, és úgy látszik, hogy nem csak nekem: ahhoz képest, hogy egy viszonylag új felületről van szó, a koncepció úgy tűnik működik: az általam választott csoportok mindegyikében volt már rajtam kívül néhány ezer fő, főként persze a tengerentúlról.
Az oldal egyébként más szemszögből nézve is kínosan ügyel arra, hogy ne hasonlítson a nagyokhoz - miközben erősen fókuszál a csoport alapú koncepcióra. Arculatát tekintve a logóban is látható zöld szín az egyeduralkodó, míg koncepcióját tekintve inkább minimalista szemléletmódot tükröz, de a “kevesebb néha több elmélet” alapján teszi mindezt: felülete egyszerűnek, használhatatlannak semmiképp sem mondható, sőt - bevallom - összességében sokkal jobban a kezemre állt a teszt során, mint a Facebook a maga csillió lehetőségével.
Bár a fő hírfolyamba csoportba tartozás nélkül is lehet posztolni, a koncepció miatt ez csak egy lehetőség marad - nekem a teszt során egyetlen “ismerősöm” sem volt, mégis jól éreztem magam, mivel az Imzy a csoportjaimon belül legolvasottabb cikkeket tárta elém, amikre érdemben reagálhattam a kommenteken keresztül. Ez az a pont, ahol érezhetően a közösség építő arculatát mutatja meg az Imzy - a cikkekre kattintva ugyanis egyedülálló módon egy képernyőn olvasható maga a bejegyzés, és az arra adott reakciók, ami nagyságrendekkel áttekinthetőbb így, mint a nagy-kék kusza kommenterdeje - és inkább hasonlít a Disqus okos és átgondolt felületére, mint bármi másra, így itt tényleg egy olyan felület született, amin komolyabb vitákat is le lehet folytatni.
Egyébként ez az a pont, ahol megjelenik a “lájkolás” mint lehetőség (itt “upvote”-nak hívják), de nem ez a legjobb, hanem az, hogy ezeket a cikkeket egy az egyben meg lehet osztani más közösségi oldalakon: az Imzy ugyanis egyértelműen nem akar különcködni, aminek azon túl, hogy nyilvánvalóan piaci okai is vannak - a legfőbb mozgatórugója itt is az, hogy közösséget építsen - hogy minél több ember legyen bevonható egy adott témába.
Mindent egybevetve figyelemre méltó ez a koncepció, és nem csak azért, mert képes felmutatni valami egészen újat ebben a közegben, hanem azért is, mert mindezt úgy teszi, hogy az egyértelműen a felhasználók kedvére való.
Ugyanakkor semmiképpen sem bocsátkoznék jóslásokba az Imzy jövőjével kapcsolatban - mert nem tudom megítélni, hogy milyen erőforrások állnak mögötte, és milyen szándékok vezérlik a szolgáltatás vezetőit, akik már most is arról panaszkodnak, hogy az aktuális amerikai politikai széljárás nem feltétlenül kedvez egy ilyen fajta szolgáltatásnak. Ráadásul hiába az újfajta üzleti modell, és a tetszetős és a felhasználókat egyértelműen kommunikációra és interakciókra ösztökélő szuper felület, mert megjósolhatatlan, hogy mi történik egy ilyen szolgáltatással abban az esetben, ha a kék óriás, a Facebook meglátja ugyanezt a piaci rést.
Ennek ellenére mindenki arra ösztönöznék, hogy próbálja ki a szolgáltatást, és nem csak abban az esetben, ha valami frissre és újra vágyik, hanem akkor is, ha tematikusan és cenzúrázva akar informálódni bizonyos témakörökben.
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.