Egy rajzfilmkészítő és egy Wacom Cintiq első találkozása

Az objektum orientál animálás során nemigen használtam digitalizáló táblát, főleg a programban fellelhető görbékkel vektoroztam be a szkennelt rajzokat. Sokszor, azonban gondot jelentett, mert a görbékkel túl szabályos vonalakat lehetett létrehozni, egérrel viszont nagyon nehéz volt sokáig minőségi módon, csuklóból rajzolni. Pár év múlva ugyan sikerült szert tennem egy Wacom Bamboo első generációs táblagépét, mellyel jelentősen javultak a rajzok minősége, azonban az, hogy nem közvetlenül a papírra dolgozom, hanem a monitoron látom a készülő rajzokat, valamint az, hogy az akkori digitalizáló ceruzáknak nem volt nyomásérzékelője nagyon sok mindenben még nem segítette a munkámat. Jelenleg egy sajátkészítésű mesesorozaton dolgozom, a neve Gyógyító mesék. Ez egy zenés hangjáték lesz, melyet animált illusztráció kísér, vagyis nem klasszikus rajzfilm. A mesesorozatot olyan gyógyuló gyermekeknek szánjuk, akik hosszú otthoni vagy kórházi kezelést kapnak, és esetleg nincs rá mód, hogy felolvassanak nekik a mesekönyvekből. A meséinket ingyen elérhetővé szeretnénk tenni a számukra, hogy erőt adjanak nekik a gyógyuláshoz, elkísérjék őket a mesék varázslatos világába az ijesztő kórházi szobákból.

Mikor lehetőséget kaptam a Wacom Cintiq 13HD tábla kipróbálására, lehengerlő élmény volt már a legelső alkalommal is. Nem kellett sokat bajlódnom a feltelepítéssel, a leírásban tömören, világosan le voltak írva az utasítások hogyan illesszem össze az alkatrészeket. Ez nagyon nagy szó, mert rajtam sokszor egy egyszerű IKEA használati utasítás is kifog. A ceruzát először egy TVPaint nevű animációs programban próbáltam ki, ami egy fázisrajzolásra alkalmas program, itt a digitalizáló táblák segítségével rögtön digitalizálva jelennek meg a rajzok a programban. Hihetetlen élmény volt, egyszerű, gyors a használata, nagyon olyan az élmény dolgozni ezen a táblán, mintha csak papírra rajzolnánk. A vonalak valós időben jelennek meg, nincs fáziskésés, mint az olykor előfordult a régebbi táblákon, nyomásérzékelők segítségével tetszőlegesen alakíthatom ki a ceruza vonalának ívét, vastagságát, lendületét. Az ecsetek is teljesen máshogy működtek, mint korábban próbáltam egérrel festeni velük, a vonalak sokkal finomabbak, lágyabbak lettek, tónusosabb festéseket lehetett készíteni velük. Nem tudom mennyire érzékelhető a különbség, de a felső kép egérrel, az alsó pedig a tábla segítségével lett megfestve.

Nagyon tetszett a táblában, hogy a dőlésszöge egyénileg állítható, hiszen a sok órai festés után kényelmesebb helyzeteket lehet keresni. Nagyon megkönnyítette a helyzetemet az, hogy a monitoron közvetlenül látom a rajzolt képet, valamint nagyon meg voltam elégedve a táblagép színbontásával is, a számítógépem monitorja nem ilyen tiszta. Egyetlen dolgot hiányoltam, vagy nem találtam meg csak, szerettem volna dual monitorként dolgozni vele, vagyis megosztani a képernyőt a táblán a munkafelületre, a számítógép monitorján az eszközpanelekre, de sajnos nem sikerült. Ámbár, lehet, hogy erre az operációs rendszerem nem megfelelő.   A toll gombjait nem használtam, mivel nagyon rosszul fogok amúgy is minden íróeszközt, így aztán akarva, akaratlanul is megnyom. Pozitív élmény volt, hogy a korábbi tollakkal ellentétben ezzel könnyen tudtam a menükben, panelek közt dolgozni, nem akart mindenféle kóbor utakra tévedni a kurzor. Összességében nagyon meg voltam elégedve az eszközzel, és a modern rajzfilmgyártás elengedhetetlen eszközének tartom!

Jelenleg egy saját készítésű mesesorozaton dolgozom, a neve Gyógyító mesék. Ez egy zenés hangjáték lesz, melyet animált illusztráció kísér, vagyis nem klasszikus rajzfilm. A mesesorozatot olyan gyógyuló gyermekeknek szánjuk, akik hosszú otthoni vagy kórházi kezelést kapnak, és esetleh nincs rá mód, hogy felolvassanak nekik a mesekönyvekből. A meséinket ingyen elérhetővé szeretnénk tenni a számukra, hogy erőt adjanak nekik a gyógyuláshoz, elkísérjék őket a mesék varázslatos világába az ijesztő kórházi szobákból.