Pénteken (2018. június 15.) rendezték meg az első Kotliners konferenciát a Budapest Music Centerben (BMC). A helyszín választása - egy elegáns, mégis fiatalos épület a város szívében, közel a dunaparthoz - tökéletesen illett a konferencia légköréhez, el is jött a hazai Kotlin fejlesztők színe - java. Emellett pedig, annak ellenére, hogy ez csupán az első ilyen rendezvény volt, az előadók okán sem lehet szégyenkezni valója a Makery csapatának: a KotlinConf-ról ismerős nagy nevek mellett olyan cégektől érkeztek fellépők, mint a Google, a Tinder vagy éppen a Facebook.
Talán ez a sokszínűség tette annyira érdekessé a szimpóziumot, hogy az alapvetően száraznak tűnő témakör ellenére is mindvégig friss tudott maradni és gyakorlatilag az utolsó percig képes volt arra, hogy hogy fenntartsa a jelen lévő körülbelül 150 ember figyelmét és izgalmát. Természetesen mi is képviseltettük magunkat, hiszen a JetBrains magyarországi viszonteladó partnereként nem is tehettünk mást, így most első kézből tud beszámolni az eseményről Olejnyik Attila.
Az első előadás előtt már több mint egy órával megérkeztek az első látogatók, és megkezdődött az ismerkedés a BMC aulájában. Már ekkor látszott, hogy nem egy hétköznapi eseményre érkeztem, hiszen a tömegben már ott vegyültek az aznapi előadók, a nyelv evangelistái és szakértői. Pontban kilenc órakor diszkrét zene jelezte, hogy ideje bevonulni a nagyterembe, ahol Kindler András, a Makery társalapítója - a hazai Kotlin fejlesztés emblematikus figurája tartott egy rövid megnyitó beszédet, majd érkezett is az első előadó, Eugene Marletti, aki a Kotlin metaadat kezelési struktúrájáról, illetve a programon belüli metaadat kezelés fejlesztési irányáról beszélt. Prezentációjában a Retrofit HTTP API kapcsán szóba kerültek az Arrow, a Moshi és a Room fejlesztői könyvtárak, valamint a Kotlin-Meta könyvtár is.
Eugene - bár kicsit fáradt volt, és ezt mondta is - nagyon szuggesztív személyiség, és kiváló előadó, így apró viccekkel mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődést még annak ellenére is, hogy maga a téma tulajdonképpen hálátlannak volt mondható.
Másodikként érkezett Zhixuan Lai, a Tinder fejlesztője, aki bár mint speaker nem játszik egy ligában Marlettivel, tulajdonképpen remekül beszélt. A randiplatform által a mobilalkalmazásokban használt Websocket protokol egy Scarlet nevű kliens segítségével konfigurálható Kotlin alatt.
Ennek a kliensnek a szervezője Lai, így első kézből kaphattunk tőle információkat arról, hogy hogyan lehet az amúgy alapvetően bonyolult Websocket telepítést és használatot néhány sor kód segítségével egyszerűbbé varázsolni. A Scarlet egyébként a konferencia egyik meglepetése volt a számomra - hiszen alapvetően nem mozgok otthonosan a Kotlin berkeiben - ám fejlesztőként szeretem az letisztultságot, és amit Zhixuan Lai bemutatott a prezentációjában az maga volt az egyszerűség.
Ezután jött a számomra leginkább várt előadó: Dmitry Jemerov, a Kotlin nyelv egyik fejlesztője. Bár ő csak egy tagja a - mint kiderült - 52 főnek, aki a Kotlin mögött áll, megvallom, igazi rajongója vagyok. A színpadon egy túlmozgásos-autista-punk látszatát keltő véleményvezér egyszerűen lehengerlő jelenség. Elképesztően jól áll neki ez a néha vontatott beszéd - néha mindent elsöprő szóömlés, és miközben beszél lélekben, mintha nem is ebben a világban járna. Dmitry úgy viselkedik mint egy érinthetetlen zseni: belakja az egész színpadot és valódi szenvedéllyel beszél, bármi is legyen a téma.
Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyjából a 2017-es KotlinConf-os előadását hozta el Budapestre, azaz a többplatformos fejlesztésről beszélt, nagyon leegyszerűsítve arról, hogyan lehet azonos kódrészleteket átemelni ugyan abba a projektbe, hogyan tudjuk a platform-specifikus kódokat ötvözni az úgymond “common” programrészekkel.
Ezután ebédszünet következett: sorban állós, ismerkedős, beszélgetős fajta, tudtam pár szót váltani Dmitry-vel és megismertem néhány új arcot is - ennek alighanem lesz még valamilyen folytatása itt a szoftver.hu berkein belül - de ez egyelőre maradjon meglepetés.
Mire megebédeltünk és megittuk a kávénkat is, éppen jó alkalom kínálkozott volna egy rövid alvásra, és - mint az ilyenkor lenni szokott - mindenki visszavonult a terembe pihegni. Talán ezt érezte meg Annyce Davis, aki egy UFO-s témával eléggé erősen nyitva sikeresen akadályozta meg a kollektív szunyókálást. Davis - aki az egyetlen női előadó volt - meglehetősen jó topikot hozott. A GRAPHQL-ről beszélt, ami a neve ellenére nem valamiféle adatbázis vizualizációs környezet, hanem egy speciális API független lekérdező nyelv, amit szinte bármilyen programozási nyelvhez viszonylag könnyen lehet implementálni. Davis a délutáni szekció legizgalmasabb előadását hozva, példákkal alátámasztva illusztrálta a nyelv használatát, időről időre áttekintő kérdésekkel bombázva a nagyérdeműt.
Ezután következett a Facebook-tól Paco Estévez. Davis után kiállni a színpadra nagy feladat. Témája (ami szintén a tavalyi KotlinConfról hozott anyag volt, némi ráncfelvarrással) a funkcionális programozás volt, rengeteg példával. Talán ez volt az az előadás, ahol a leghamarabb elvesztettem a fonalat, és nem is sikerült azt újra felszednem a legvégéig, így aztán egy idő után unalmassá és egysíkúvá vált a számomra. Paco persze mindent megtett, és ez valószínűleg az én hibám, de őszintén szólva alig vártam, hogy érkezzen a következő előadó, Vörös Gyula személyében.
Gyula, a Makery társalapítója, egy kvalifikált és tapasztalt programozó, de olyan érzésem volt, hogy ezúttal nem érezte igazán jól magát a színpadon. A témája a GRAALVM volt, ami egy univerzális futtatókörnyezet, amivel a tesztek szerint gyorsabban lehet Java kódot futtatni még magánál a JVM-nél is, ráadásul a GRAAL tudása nem korlátozódik kizárólag erre a nyelvre, hiszen a Kotlinon és a Javan kívül megfuttatja (többek között) a Phyton és a C++ kódokat is.
A főként tesztek eredményeit ecsetelő felszólalás után egy rövid kávészünet következett, majd Wolfram Rittmeyer érkezett a színpadra és a Kotlin DSL-ekről (azaz a tartományhoz kötött nyelvekről - domain specific languages) beszélt. Bemutatta, hogy hogyan képezhetünk egyedi, tartományhoz kötött metódusokat, lekéréseket, és ezeket precízen, példakódokkal támasztotta alá. Alapvetően hozta a kötelezőt, és egyértelműen Annyce Davis nyomdokaiban haladt. (Egyébként mindketten Google Developer Expertek és az Android GDE csapat tagjai.) Otthonosan mozgott a színpadon és jól magyarázott, bár talán túl későn került oda, lehet szerencsésebb lett volna a szerezők részéről Rittmeyert a délelőtti időszakra időzíteni.
Elképzelhető, hogy mások is így éreztek, mert az előadás után sokan távoztak a teremből. Így a nap utolsó előadója, Andrei Chernyshev csak félház előtt tartotta meg a Springboot és a Kotlin integrációjáról szóló bemutatóját. A Spring Frameworkre épülő Springboot platform, amivel a keretrendszer előnyeit nyújtó java környezetben futó applikációk hozhatók létre gyakorlatilag a keretrendszer minimális ismeretével. Ez egy jó téma lett volna, de Chernysev nem volt a helyzet magaslatán: alighanem ő volt a nap legtapasztalatlanabb előadója, és sajnos a beszéde végül egy “mi történt a Kotlinnal az elmúlt három évben és ezt hogy követte a Springboot fejlesztése” felsorolásba torkolt.
Az utolsó negyed óra ellenére az első “Conference For Kotliners” remek szakmai program volt. A Makery szemmel láthatóan felvállalta a hazai JetBrains felhasználók irányítását és szárnyai alá vette a hazai Kotlin közösséget, ami nagyon jó dolog, hiszen összefogja és igazgatja azt a szegmenst, akik készséges felvevői egy ilyen kijelenthetően világszínvonalú rendezvénynek, és bár a kukacos énem szeretett volna valami rosszat, valami kifogásolni valót is írni a konferenciáról, egyszerűen képtelen vagyok ilyesmit felidézni. 2018-ban pontosan így kell kivitelezni és levezényelni egy szakmai eseményt, felépíteni annak a tematikáját és meghívni a legjobb előadókat (na jó, talán egyel kevesebbet, mert ez így sok volt). Feledhetetlen élmény volt. Köszönjük, Makery!
Figyelem! A tartalom legalább 2 éve nem frissült! Előfordulhat, hogy a képek nem megfelelően jelennek meg.